Mirko Feesche: Szeretet

Láttam a szeretetet. Láttam

rózsák között járni a nyárban.

Aranygyűrűjére nap nevetett,

s olyan szép volt a szeretet!

Aztán találkoztam a szeretettel út közben.

Súlyos terhet vett fel:mások terhét.

Játszó kisgyermekhez hajolt le...

S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,

ahol hullt a fák sárga levele:

betegségben, ínségben, szenvedésben.

Mindenütt boldog szolgálatra készen.

S láttam fekete, fénye vesztett

napon. Hordozta a keresztet.

Mert testvére veszélybe tévedt,

utánament, nem latolt, kérdett,

és nem maradt ideje semmi

szennytől, mélytől visszarettenni.

Ment, amerre tövisek téptek.

Soha nem láttam olyan szépnek!

Fordította: Túrmezei Erzsébet