Minden csekélyke előrelépés a tudatosodás ösvényén világot teremt.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. [Hamvas Béla]
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pszichológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pszichológia. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. június 25., szombat
C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)
Természetesen teljesen lehetetlen az, hogy a szülőknek egyáltalán semmilyen komplexusuk se legyen. Ez emberfölötti teljesítmény lenne. De a szülőknek tudatosan szembe kellene nézniük komplexusaikkal. Gyermekeik kedvéért kötelességüknek kellene érezniük, hogy ne feledkezzenek meg benső nehézségeikről. Nem lenne szabad megengedniük maguknak, hogy olcsó módon elfojtsák őket és a talán fájdalmas vitákat elkerüljék. A szerelem-szeretet problémája az emberiség nagy szenvedései közé tartozik, és senkinek sem kellene szégyellnie azt a tényt, hogy megfizeti a maga adóját érte. Minden tekintetben ezerszerte jobb, ha a szülők nyíltan megbeszélik problémáikat, mintha hagyják, hogy komplexusaik a tudattalanban elburjánozzanak.
GW. 17. köt. 145. old.
Nem azon fordul meg a dolog, hogy a szülők ne kövessenek el hibát – ez emberileg lehetetlen volna –, hanem hogy a hibákat mint ilyeneket elismerjék. Nem az életet kell korlátozni, hanem tudattalanunkat; elsősorban is a nevelő tudattalanját, vagyis saját tudattalanunkat, hiszen minden egyes ember nevelő, aki embertársait jóra vagy rosszra neveli. Hiszen az emberek morálisan úgy kötődnek egymáshoz, hogy egy vezető vezetetteket vezet és vezetettek tévútra vezetik a vezetőt.
GW. 17. köt. 96. old.
Az sem megoldás, hogy az elismert morális értékek szerint élünk, mivel az erkölcsök és a törvények tiszteletben tartása ugyanúgy leple lehet a körmönfont hazugságnak is, amely éppenséggel túlságosan rafinált ahhoz, hogy embertársaink észrevehessék. Jóllehet ezzel talán minden bírálatot elkerülhetünk, sőt talán magunkat is becsaphatjuk abban a hitben, hogy környezetünk szemében kifogástalan, derék embernek látszunk.
De mélyen az átlagos lelkiismeret felszíne alatt egy halk hang azt súgja nekünk: „Valami nem stimmel”; függetlenül attól, hogy a közvélemény vagy az erkölcsi kódex mennyire támasztja alá igazunkat, derék ember voltunkat.
GW. 17. köt. 51. old.
A gyermek tehetetlenül ki van szolgáltatva a szülők lelki hatásának, és lelkében elkerülhetetlenül olyan mély nyomot hagy a szülők önámítása, őszintétlensége, alakoskodása, képmutatása, gyáva aggodalmaskodása és önző kényelmessége meg önteltsége, mint a viaszban a rányomott pecsét. A szülők csak úgy óvhatják meg gyermeküket a nem természeti eredetű ártalmaktól, ha mindent megtesznek azért, hogy az élet lelki nehézségei elől ne térjenek ki megtévesztő mesterkedésekkel, illetve hogy e nehézségeket ne hagyják mesterségesen a tudattalanban, hanem inkább fogadják el őket a lehető legbecsületesebben mint feladatokat, vállalva azt is, hogy a leggondosabban belevilágítanak éppen a sötét sarokba.
GW. 17. köt. 96. old.
C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)
Az a gyermek, aki hatévesen elkezd iskolába járni, bizonyosan nem más még, mint szüleinek produktuma minden értelemben; vitathatatlanul megvan benne az Én-tudat csírája, de még egyáltalán nem képes arra, hogy valamilyen mértékben érvényesítse individualitását. Kétségtelenül gyakran érzünk kísértést arra, hogy a különösen sajátos természetű vagy csökönyös, szófogadatlan vagy nehezen nevelhető gyermekeket különösen markáns és saját akarattal rendelkező egyéniségeknek tekintsük. Ez azonban tévedés. Ilyen esetben ugyanis mindig meg kellene vizsgálni a szülői miliőt és ennek lelki körülményeit, és itt, nevezetesen a szülőknél csaknem kivétel nélkül minden esetben felfedeznénk a gyermek problémáinak igazi okait. A gyermek zavaró tulajdonságai korántsem saját lényének kifejeződései, hanem inkább szülei zavaró hatásainak visszatükröződései. Ha az orvos ilyen korú (hatéves vagy idősebb) gyermeknél ideges zavart tapasztal, akkor jár el helyesen, ha előbb a szülőkkel foglalkozik, és komoly figyelmet szentel az ő lelkiállapotuknak: problémáiknak, életmódjuknak, vagy esetleg annak a módnak, ahogyan nem élnek, az aspirációknak, amelyeket megvalósítottak, illetve elhanyagoltak, valamint a domináns családi atmoszférának és a nevelési módszernek. Mindezek a pszichikai körülmények rendkívül mély hatást gyakorolnak a gyermekre.
GW. 17. köt. 66-67. old.
C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)
Nem a jó és jámbor élet van alakító hatással a leendő ember jellemére, nem is a pedagógiai igazságok sulykolása, hanem éppen a legerőteljesebb hatással van a jellemre a szülők és a nevelők érzelmi beállítódása, amelynek maguk sincsenek a tudatában. A szülők közti leplezett diszharmónia, egy titkolt gond, elfojtott titkolt vágyak az emberben mind bizonyos érzelmi állapotot idéznek elő ennek külső jeleivel egyetemben, amelyek lassan, de biztosan beszivárognak a gyermek lelkébe – anélkül, hogy tudna róluk –, és ott létrehozzák ugyanazt a beállítódást és vele együtt ugyanazokat a reakciókat a környezetből érkező ingerekre. Tudjuk, hogy búskomor, melankolikus emberek társaságában magunk is deprimáltak leszünk. Egy nyughatatlan természetű, ideges ember nyugtalansággal, az elégedetlen ember elégedetlenséggel fertőzi meg környezetét és így tovább. Ha már mi, felnőttek is ennyire érzékenyen reagálunk az efféle környezeti hatásokra, hogyan várhatnánk többet a gyermektől, akinek a lelke lágy és alakítható, mint a viasz! Az apa és az anya személyiségének bélyege mélyen belenyomódik a lélekbe, annál mélyebben, minél érzékenyebb és alakíthatóbb a gyermek. A gyermekben így minden tudattalanul visszatükröződik, még ha olyan dolgokról van is szó, amelyekről sohasem beszéltek előtte...
A gyakori és sokszor igen mély pubertáskori depressziók itt kezdődnek: olyan szimptómák ezek, amelyek az új helyzethez való alkalmazkodás nehézségeiben gyökereznek. Az ifjú ember mindenekelőtt megpróbál olyan messzire elszakadni a családtól, amennyire csak lehetséges, sőt talán a szüleitől is elidegenedik, lelke mélyén, legbelül viszont továbbra is erősen kötődik szüleinek a képéhez...
A barátkozással és a szerelemmel kapcsolatos első kísérleteket igen erőteljesen alakítja a szülőkhöz való viszony, és ezekben a kísérletekben rendszerint megmutatkozik, hogy mennyire erősek a családi konstelláció hatásai. Nem ritka eset például, hogy egészséges férfi, akinek az anyja hisztérikus, hisztérikát vesz feleségül, vagy iszákos apa leánya iszákos férfit választ férjnek.
A gyakori és sokszor igen mély pubertáskori depressziók itt kezdődnek: olyan szimptómák ezek, amelyek az új helyzethez való alkalmazkodás nehézségeiben gyökereznek. Az ifjú ember mindenekelőtt megpróbál olyan messzire elszakadni a családtól, amennyire csak lehetséges, sőt talán a szüleitől is elidegenedik, lelke mélyén, legbelül viszont továbbra is erősen kötődik szüleinek a képéhez...
A barátkozással és a szerelemmel kapcsolatos első kísérleteket igen erőteljesen alakítja a szülőkhöz való viszony, és ezekben a kísérletekben rendszerint megmutatkozik, hogy mennyire erősek a családi konstelláció hatásai. Nem ritka eset például, hogy egészséges férfi, akinek az anyja hisztérikus, hisztérikát vesz feleségül, vagy iszákos apa leánya iszákos férfit választ férjnek.
GW. 2. köt. 495-496. old.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)