Van Debrecenben egy iskola, ahol a napot ezzel a fohásszal kezdik:
A világba nézek én,
melyben ragyog a napfény.
melyben ragyog a napfény.
Hol csillagok szikráznak,
hol nyugodnak a kövek,
hol élve nő a növény
és érezve él az állat.
Hol lelkében az Ember,
a Szellemnek otthont ad.
A lelkembe nézek én,
mely a bensőmben él.
Isten szelleme szövi át
a Nap és a Lélek fényét.
A távlatokban odakint,
s a mélységekben idebent.
Ó, Istenem, hozzád fordulok
Kérlek add, hogy erő és áldás,
munkához és tanuláshoz
bensőmben növekedjék.
1 megjegyzés:
Egész pontosan:
"A világba nézek én,
melyben ragyog a napfény.
Hol csillagok szikráznak,
hol nyugodnak a kövek.
hol élve nő a növény
és érezve él az állat.
Hol lelkében az ember
a szellemnek otthont ad.
A lelkembe nézek én,
mely a bensőmben él.
Isten szelleme szövi át
a Nap és a Lélek fényét.
A távlatokban odakint,
s a mélységekben idebent.
Ó, Istenem, hozzád fordulok
Kérlek, add, hogy erő és áldás
munkához és tanuláshoz
bensőmben növekedjék."
Megjegyzés küldése