Van Debrecenben egy iskola, ahol a napot ezzel a fohásszal kezdik:
A világba nézek én
Melyben ragyog a napfény
Hol csillagok szikráznak
Hol nyugodnak a kövek
Hol élve nő a növény
És érezve él az állat
Hol lelkében a Szellem
Az Embernek otthont ad
A lelkembe nézek én
Mely a bensőmben él
Isten szelleme szövi át
A nap és a Lélek fényét
A távlatokban odakint
És a mélységekben odabent
Ó Istenem hozzád fordulok
Kérlek add, hogy erő és áldás
Munkában, tanulásban
Bensőmben növekedjék
Melyben ragyog a napfény
Hol csillagok szikráznak
Hol nyugodnak a kövek
Hol élve nő a növény
És érezve él az állat
Hol lelkében a Szellem
Az Embernek otthont ad
A lelkembe nézek én
Mely a bensőmben él
Isten szelleme szövi át
A nap és a Lélek fényét
A távlatokban odakint
És a mélységekben odabent
Ó Istenem hozzád fordulok
Kérlek add, hogy erő és áldás
Munkában, tanulásban
Bensőmben növekedjék
1 megjegyzés:
Egész pontosan:
"A világba nézek én,
melyben ragyog a napfény.
Hol csillagok szikráznak,
hol nyugodnak a kövek.
hol élve nő a növény
és érezve él az állat.
Hol lelkében az ember
a szellemnek otthont ad.
A lelkembe nézek én,
mely a bensőmben él.
Isten szelleme szövi át
a Nap és a Lélek fényét.
A távlatokban odakint,
s a mélységekben idebent.
Ó, Istenem, hozzád fordulok
Kérlek, add, hogy erő és áldás
munkához és tanuláshoz
bensőmben növekedjék."
Megjegyzés küldése