Útravalóul
„Áldott legyen a Fény, mely Rád világít
és a Fény, mely Benned van.
Az áldott napfény sugározzon be Téged
és melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint a kandallók tüze.
Így minden idegen melegedni jöhet Hozzád és minden barátod is.
Sugározzék szemedből a fény,
mint ablakokba állított gyertyák fénye, mely a viharban a vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a Rád hulló lágy, édes eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák ki a virágokat, hogy illatukkal
megteljék a levegő.
De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,
hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát hagyjon hátra,
miben megcsillan az ég kékje és időnként egy csillag is.
Legyen áldott a Föld, az egész földkerekség,
hogy mindenütt kedvesen fogadjon bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld, mikor terhétől fáradtan lepihensz
és legyen könnyű, amikor majd kint fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted, hogy lelked kiröppenhessen felfelé
és elérje útja végén az ISTENT!”
(ősi ír áldás)
