Mosolyod - II. János Pál pápa írása

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen'.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

Mosoly

A mosoly letörli könnyeid,

Hogy meglásd, hogy ragyog a nap.

Begyógyítja a sebeid,

Mely mohó vágyakból fakad.

Úgy játszik veled, mint fény és az árnyék,

Hogy tudtodra adja, az élet csak játék.

Meglágyítja szíved, hogy átláss kristályüvegén.

A mosoly ily lágy, s egyszerre kemény.

Megmunkál, összegyúr, légy bár edzett, mint az acél.

A mosoly szelíd valósága szíved rejtekéig elér.

Ízleld hát meg zamatát, e benső varázsnak,

Arcod édességét, melyet mindenki láthat.