2008. április 5., szombat

A szeretetről szóló tanítóbeszéd

A szeretetről szóló tanítóbeszéd

Aki jó úton jár, így cselekedjék, hogy elérje a nyugalom állapotát:
Legyen rátermedt, becsületes, egyenes, nyájas szavú, szelíd és szerény,megelégedett, kevésigényű, mértéktartó, egyszerű életet élő,érzékeit uraló, körültekintő, tartózkodó, érdekektől nem érintett.Ne tegyen semmit sem, amit a bölcsek rosszallnának.
Így fohászkodjék:
Ami csak él, legyen boldog és békés, töltse el a boldogság. Mindent,ami csak él - legyen gyenge vagy erős, hosszú, nagy- vagy középtermetű,rövid, kicsiny vagy vaskos, látásból ismert vagy sosem látott, távolbanvagy közelben lakó, létező vagy létezést kereső - kivétel nélkülminden lényt boldogság töltsön el.A másikat senki tönkre ne tegye, meg ne alázza. Haragból vagy ellenszenvből senki se kívánjon a másiknak rosszat. Ahogyan az anyavédi a gyermekét, egyetlen gyermekét, akár az élete árán is,úgy terjessze ki a szívét határtalanul mindenre, ami csak él. Terjessze ki szerető szívét minden világra - fölfelé, lefeléés minden irányban - , akadályok nélkül, gyűlölködés nélkül,ellenségeskedés nélkül.

Amíg az ember ébersége lankadatlan, tartsa fönn ezt a tudatosságot, akár áll, akár jár, akár ül, akár fekszik. A Felébredett tanításaszerint ezt mondják magasztos állapotnak.
Nem bonyolódván vélekedések hálójába, erényekkel ékesen és átlátássalfölvértezve, az ember föladja az érzéki örömök iránti vágyakozást.Az ilyen ember bizony nem tér vissza a szenvedés világába.
Itt végződik a szeretetről szóló tanítóbeszéd.

Nincsenek megjegyzések: