2011. június 25., szombat

C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)


Minden csekélyke előrelépés a tudatosodás ösvényén világot teremt.

C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)


Természetesen teljesen lehetetlen az, hogy a szülőknek egyáltalán semmilyen komplexusuk se legyen. Ez emberfölötti teljesítmény lenne. De a szülőknek tudatosan szembe kellene nézniük komplexusaikkal. Gyermekeik kedvéért kötelességüknek kellene érezniük, hogy ne feledkezzenek meg benső nehézségeikről. Nem lenne szabad megengedniük maguknak, hogy olcsó módon elfojtsák őket és a talán fájdalmas vitákat elkerüljék. A szerelem-szeretet problémája az emberiség nagy szenvedései közé tartozik, és senkinek sem kellene szégyellnie azt a tényt, hogy megfizeti a maga adóját érte. Minden tekintetben ezerszerte jobb, ha a szülők nyíltan megbeszélik problémáikat, mintha hagyják, hogy komplexusaik a tudattalanban elburjánozzanak.
GW. 17. köt. 145. old.

Nem azon fordul meg a dolog, hogy a szülők ne kövessenek el hibát – ez emberileg lehetetlen volna –, hanem hogy a hibákat mint ilyeneket elismerjék. Nem az életet kell korlátozni, hanem tudattalanunkat; elsősorban is a nevelő tudattalanját, vagyis saját tudattalanunkat, hiszen minden egyes ember nevelő, aki embertársait jóra vagy rosszra neveli. Hiszen az emberek morálisan úgy kötődnek egymáshoz, hogy egy vezető vezetetteket vezet és vezetettek tévútra vezetik a vezetőt.
GW. 17. köt. 96. old.

Az sem megoldás, hogy az elismert morális értékek szerint élünk, mivel az erkölcsök és a törvények tiszteletben tartása ugyanúgy leple lehet a körmönfont hazugságnak is, amely éppenséggel túlságosan rafinált ahhoz, hogy embertársaink észrevehessék. Jóllehet ezzel talán minden bírálatot elkerülhetünk, sőt talán magunkat is becsaphatjuk abban a hitben, hogy környezetünk szemében kifogástalan, derék embernek látszunk.
 De mélyen az átlagos lelkiismeret felszíne alatt egy halk hang azt súgja nekünk: „Valami nem stimmel”; függetlenül attól, hogy a közvélemény vagy az erkölcsi kódex mennyire támasztja alá igazunkat, derék ember voltunkat. 
GW. 17. köt. 51. old.

A gyermek tehetetlenül ki van szolgáltatva a szülők lelki hatásának, és lelkében elkerülhetetlenül olyan mély nyomot hagy a szülők önámítása, őszintétlensége, alakoskodása, képmutatása, gyáva aggodalmaskodása és önző kényelmessége meg önteltsége, mint a viaszban a rányomott pecsét. A szülők csak úgy óvhatják meg gyermeküket a nem természeti eredetű ártalmaktól, ha mindent megtesznek azért, hogy az élet lelki nehézségei elől ne térjenek ki megtévesztő mesterkedésekkel, illetve hogy e nehézségeket ne hagyják mesterségesen a tudattalanban, hanem inkább fogadják el őket a lehető legbecsületesebben mint feladatokat, vállalva azt is, hogy a leggondosabban belevilágítanak éppen a sötét sarokba.
GW. 17. köt. 96. old.

C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)


Az a gyermek, aki hatévesen elkezd iskolába járni, bizonyosan nem más még, mint szüleinek produktuma minden értelemben; vitathatatlanul megvan benne az Én-tudat csírája, de még egyáltalán nem képes arra, hogy valamilyen mértékben érvényesítse individualitását. Kétségtelenül gyakran érzünk kísértést arra, hogy a különösen sajátos természetű vagy csökönyös, szófogadatlan vagy nehezen nevelhető gyermekeket különösen markáns és saját akarattal rendelkező egyéniségeknek tekintsük. Ez azonban tévedés. Ilyen esetben ugyanis mindig meg kellene vizsgálni a szülői miliőt és ennek lelki körülményeit, és itt, nevezetesen a szülőknél csaknem kivétel nélkül minden esetben felfedeznénk a gyermek problémáinak igazi okait. A gyermek zavaró tulajdonságai korántsem saját lényének kifejeződései, hanem inkább szülei zavaró hatásainak visszatükröződései. Ha az orvos ilyen korú (hatéves vagy idősebb) gyermeknél ideges zavart tapasztal, akkor jár el helyesen, ha előbb a szülőkkel foglalkozik, és komoly figyelmet szentel az ő lelkiállapotuknak: problémáiknak, életmódjuknak, vagy esetleg annak a módnak, ahogyan nem élnek, az aspirációknak, amelyeket megvalósítottak, illetve elhanyagoltak, valamint a domináns családi atmoszférának és a nevelési módszernek. Mindezek a pszichikai körülmények rendkívül mély hatást gyakorolnak a gyermekre.
GW. 17. köt. 66-67. old.

C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)

Nem a jó és jámbor élet van alakító hatással a leendő ember jellemére, nem is a pedagógiai igazságok sulykolása, hanem éppen a legerőteljesebb hatással van a jellemre a szülők és a nevelők érzelmi beállítódása, amelynek maguk sincsenek a tudatában. A szülők közti leplezett diszharmónia, egy titkolt gond, elfojtott titkolt vágyak az emberben mind bizonyos érzelmi állapotot idéznek elő ennek külső jeleivel egyetemben, amelyek lassan, de biztosan beszivárognak a gyermek lelkébe – anélkül, hogy tudna róluk –, és ott létrehozzák ugyanazt a beállítódást és vele együtt ugyanazokat a reakciókat a környezetből érkező ingerekre. Tudjuk, hogy búskomor, melankolikus emberek társaságában magunk is deprimáltak leszünk. Egy nyughatatlan természetű, ideges ember nyugtalansággal, az elégedetlen ember elégedetlenséggel fertőzi meg környezetét és így tovább. Ha már mi, felnőttek is ennyire érzékenyen reagálunk az efféle környezeti hatásokra, hogyan várhatnánk többet a gyermektől, akinek a lelke lágy és alakítható, mint a viasz! Az apa és az anya személyiségének bélyege mélyen belenyomódik a lélekbe, annál mélyebben, minél érzékenyebb és alakíthatóbb a gyermek. A gyermekben így minden tudattalanul visszatükröződik, még ha olyan dolgokról van is szó, amelyekről sohasem beszéltek előtte...
A gyakori és sokszor igen mély pubertáskori depressziók itt kezdődnek: olyan szimptómák ezek, amelyek az új helyzethez való alkalmazkodás nehézségeiben gyökereznek. Az ifjú ember mindenekelőtt megpróbál olyan messzire elszakadni a családtól, amennyire csak lehetséges, sőt talán a szüleitől is elidegenedik, lelke mélyén, legbelül viszont továbbra is erősen kötődik szüleinek a képéhez...
A barátkozással és a szerelemmel kapcsolatos első kísérleteket igen erőteljesen alakítja a szülőkhöz való viszony, és ezekben a kísérletekben rendszerint megmutatkozik, hogy mennyire erősek a családi konstelláció hatásai. Nem ritka eset például, hogy egészséges férfi, akinek az anyja hisztérikus, hisztérikát vesz feleségül, vagy iszákos apa leánya iszákos férfit választ férjnek. 
GW. 2. köt. 495-496. old.

Anthony de Mello


A Mester a folyóparton sétált néhány tanítványával.

- Látjátok, hogy a halak hogyan fickándoznak kedvük szerint. Ez az, amit igazán szeretnek.

Egy idegen is meghallotta ezt a megjegyzést, s így szólt:

- Honnan tudod, hogy mit szeretnek a halak? Te nem vagy hal.

A tanítványok oktalanságnak vélték az idegen szavait. A Mester pedig mosolygott, mert úgy vélte, hogy ez egy bátor, kutató szellemű ember. Kedvesen válaszolt:

- S te, barátom honnan tudod, hogy én nem vagyok hal? Te nem vagy én.

A tanítványok nevettek, mert azt hitték, hogy ez egy jól megérdemelt rendreutasítás volt. Csak az idegen hökkent meg a válasz mélységén. Egész nap ezen gondolkodott, míg végül estére kelve, a kolostorba ment, s így szólt:

- Talán nem is különbözöl annyira a halaktól, mint ahogy gondoltam. De én sem tőled.

2011. június 24., péntek

Aquinói Szent Tamás - Ima életünk bölcs elrendezéséért


Aquinói Szent Tamás
IMA ÉLETÜNK BÖLCS ELRENDEZÉSÉÉRT


Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére. Rendezd el Istenem életemet és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem és megtegyem, amit kívánsz és úgy tegyem meg, amint kell és amint lelkemnek javára válik.
Add Uram, Istenem, hogy erőim se a jóban se a rosszban ne fogyatkozzanak meg: amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el, Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít Tőled. Ne keressem más tetszését csak a Tiedet, ne féljek más rosszallásától csak a Tiedtől. Silányuljon el előttem Uram mindaz, ami mulandó és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Töltsön el visszatetszéssel az öröm, amely Nélküled való és ne kívánjak semmit Rajtad kívül. Gyönyörűségemet az érted végzett munkában találjam, a pihenés Nélküled ne legyen számomra kívánatos.
Add meg Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek ellentmondás nélkül, szegény csüggedés nélkül, tiszta romlottság nélkül, alázatos képmutatás nélkül, vidám könnyelműség nélkül, éretten komoly nehézkesség nélkül, tevékeny felületesség nélkül, Téged félő kétségbeesés nélkül, igazmondó kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem fellengzés nélkül, felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg és példával épülésére legyek színlelés nélkül.
Adj Uram, Istenem éber szívet, amelyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled nemes szívet, amelyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt magával a mélybe, egyenes szívet, amelyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából, erős szívet, amelyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg, szabad szívet, amelyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.
Ajándékozz meg Uram, Istenem értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen. Add, hogy idelent büntetésed sújtson a bűnbánat által, útközben jótéteményeiddel éljek kegyelmed által, a hazában pedig örömeidet élvezzem dicsőséged által: ki élsz és uralkodol Isten, mind örökkön-örökké
Ámen.

Arcodat keressük, Uram!

Arcodat keressük, Uram!
Részlet Szent Anzelm (1033-1109) imájából


Tekints ránk, Uram, hallgass meg és világosíts meg bennünket!
Mutasd meg magadat nekünk!
Add vissza nekünk önmagadat, hogy boldoguljunk, mert nélküled ínség a sorsunk.
Könyörülj meg rajtunk, akik küszködve igyekszünk feléd, s akik semmit sem tehetünk nélküled.

2011. június 22., szerda

Vitovszky István: Bölcsesség


Nem a mindent tudni akarás a bölcsesség...
Féreg az, mely lelked testében rág
És elcsavarja szíved, elméd,
Naggyá növelve hiúságod,
E durva, ősi szellemláncot,
Mely roppant örvények fölött
Reád fonódva odaköt
Az érzékiség sziklájához
S nem enged az élet vizéből inni,
Nem enged hinni!
Nem a mindentudás elve a bölcsesség!
A tudás terén hazugok álmaid!
Amit tapintasz, látsz és érzesz,
Mind csak külső jelenségek
Térben, időben változók…
Más a valóság, más a lényeg -
Megfoghatóan azt el nem éred soha!
Minden titok pagoda!
Fűszál, virág, lég, napfény, illat
Parányi lény, Föld, Nap, Hold, csillag,
S ki ezek között jár -
Magad vagy a titok király: ember!
Létbe hívott élet-csoda
Természet fején a fény-korona,
Égi fenség -
Itt kezdődik a bölcsesség!
Önmagadat megismerve
Fenséges életet élni tudni,
S királyi módon pályát futni
S mindent lelki szemmel látni
És mindeneknek okát
Az Istent megtalálni!
Legesleginkább önmagadban
Ama mélységes lelki napban,
Amelynek neve Szellem…
Így mindent lelki szemmel nézve
Belátsz az élet szentélyébe
És égi erők tudnod adják
Hogy nincsen semmi céltalanság!
Mert minden szó, hang, tett, mozzanat
A végcélnál szent, örök összhangba foly,
Melyben minden Isten nyelvén dalol!
A bölcsesség itt rejlik valahol
Eme szentséges szemlélésben,
Amely lelkedet hófehéren
Öltözteti fel
Az alázat köntösébe!
És száll, repül a magasba véled
A boldogságnak fényes útján
Föl az égbe,
Hol vár reád az örökélet
És a béke!

Szentgyörgyi Albert zsoltáraiból - Isten


Uram! Nagyobb vagy, mint alkotásod!
A Te hazád a Világmindenség!
És én magamhoz hasonlónak véltelek?
Gonosznak, kapzsinak és hiúnak?
Ki dicséretemre és áldozataimra vágyik,
Megbosszulja csekély vétségeim,
Kinek én kell, hogy házat építsek,
Míg embertársaimat hajléktalan hagyom.

Isten! Hadd dicsőítselek azzal,
Hogy teremtésednek rámbízott parányi pontját
Szebbé teszem,
Elárasztom a földi létet fénnyel, melegséggel,
Jóakarattal és boldogsággal.

Indián ima


Ó, Nagy Szellem, Kinek hangját hallom a szelekben, s Kinek lehelete éltet minden világot - hallgass meg!
Kicsi és gyenge vagyok - szükségem van a Te nagy erődre és bölcsességedre!
Engedd, hogy szépségben járjak, és szemeim mindig lássák a naplemente vörösét és bíborát!
Engedd, hogy kezeim tiszteljenek mindent, amit teremtettél - füleim hallását pedig élesítsd meg hangod hallására!
Tégy bölccsé, hogy megérthessem mindazt, amire népem tanítottad, - s megtanulhassam azt a leckét, amit belerejtettél minden levélbe és sziklába!
Keressem azt az erőt, hogy ne legyek nagyobb, mint testvérem, - de legyőzhessem legnagyobb ellenségemet - önmagamat!
Tégy alkalmassá arra, hogy mindig tiszta kézzel és nyílt tekintettel járulhassak Eléd, hogy mikor elenyészik az élet, szellemem, - mint az elhaló naplemente - szégyenkezés nélkül térhessen Hozzád!

2011. június 18., szombat

Ki van jelölve a helyed (Ismeretlen szerző)

Azért van síró, hogy vigasztald - és éhező, hogy teríts asztalt!
Azért van seb, hogy bekösse kezed - vak, elhagyott azért van, hogy vezesd!
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, - azért van, hogy megmutasd, mennyi szeretet van benned!
Megmutattad néha legalább? És enyhült, szépült tőled a világ?
Mi vagy? Vigasznak szántak! Menedéknek, oszlopnak, szárnynak - valahol rég! Siess! Keress! Ki van jelölve a helyed, s csak ott leszel az, minek Isten rendelt!
Másként rideg, céltalan lesz életed! Mag leszel, mely kőre esett!
Gyógyszer, mely kárba veszett! Rúd leszel - de zászlótalan!
Cserép, melyben nincs virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ!

Széchenyi István - Ima a munkás életért


SZÉCHENYI ISTVÁN IMÁJA MUNKÁS ÉLETÉRT


Uram,
Világosíts fel
Egy kerub lángszellemével.
Engedd
Megkülönböztetnem
A jó magvát a gonosz magvától.
Add tudtomra
Mit tegyek,
Hogy neked egykor arról a tőkéről,
Melyet reám bíztál,
Elszámolhassak.
Segítsd bennem sikerre, ami jó,
Tipord el csirájában,
Aminek rossz gyümölcse lehet.
Segíts, hogy minden indulatot
Leküzdhessek önmagamban.
Töltsd el szívemet tiszta szeretettel
Embertársaim iránt.
Engedd, hogy igaz lelki alázattal
Tekintsek mindenre e világon
S fogjak hozzá
Bármihez.
Ez az imám
Ne szóval legyen elmondva,
Hanem tetteimben szüntelenül égnek bocsátva.

2011. június 17., péntek

József Attila - ISTEN


József Attila
ISTEN


Láttam, Uram, a hegyeidet
s olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szívemet,
de apró szívem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
elvész az ő gyönge dadogása,
mért nem tudom hát sokkal szebben,
mint a hegyek és mint a füvek,
s ágyam alatt hál meg a bánat:
szívükben szép zöld tüzek égnek,
hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak,
ha esteledik,
s te nyitott tenyérrel, térdig csobogó
nyugalomban
ott állsz az útjuk végén -
meg nem zavarlak, én Uram,
elnézel kis virágaink fölött.

Reviczky Gyula - ISTEN

Reviczky Gyula
ISTEN


Kinek porszem, minékünk egy világ,
S egy rebbenés határa az időnek
Ki, ami emberagyban miriád,
Nem olvasod, mert semmiség előtted:
Ki buborék gyanánt elfújhatod,
Mit összehordtak népek, századok
Minden fűszálban érzelek; de elmém
Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén.

Kit megtagad a léha kétkedő,
Te adtál, ismeretlen ismerős, Te,
Te földi szóval nem nevezhető,
Szívünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe.
Magát tagadja meg, ki megtagad,
Mint a napot, a fényt, a színt a vak.
A por fiához más nem illik itten,
Minthogy Tebenned megnyugodva higgyen.
Ki odatűzted a közös napot
Sugárzó lényed egy parányaképpen;
Ki hangodat majd zúgva hallatod,
Majd édes összhang bájos zengzetében;
Ki, hogy megszűnjünk élni, rendeled,
De, hogy meghaljunk, mégsem engeded;
Ki ezt a bölcs világrendet behoztad:
Megértni vágyó elmém összeroskad.
A tudomány, az ember-bölcsesség
Hadd fejtegesse millió csodáid ...
Nyugodtan nézed újabb Bábelét,
Amelyen át egedbe nézni áhít.
Engem, tűnődőt, volt-e kezdeted,
Időnek vége hogy mikor lehet:
Érzése elfog a parányiságnak,
És leborulva, térdemen imádlak.

2011. június 16., csütörtök

Babits Mihály - Az elbocsátott vad


Babits Mihály
AZ ELBOCSÁTOTT VAD


Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szívemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.
Mégis érzem, valaki néz rám,
visz, őriz, ezer baj között,
de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,
mihelyt gőgömben renyhülök.

Ez a valaki tán az Isten
akitől bújni hasztalan.
Nem hiszek az Elrendelésben,
de van egy erős, ős uram.
Már gyermekül vermébe ejtett
s mint bölcs vadász gyenge vadat,
elbocsátott, de nem felejtett,
szabadon sem vagyok szabad.
Ily vadra, régi hercegeknek
szokásuk volt, mondják, jelet,
aranyos nyakörvet verettek,
hogy mindég ráismerjenek.
Így hordom én is titkos örvét
annak, aki e rengeteg
ölében elfogott, de önként
újból elveszni engedett.

Azóta bolygok a viharban
vadmódra - de az ő jele,
erejének bélyege rajtam,
hogy ne nyughassam nélküle
s mint szélcibált bogáncs, amelyen
a szivárvány lába pihen,
illattal tellik: úgy betelljen
sóvárgással bogáncs-szívem.

Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
"Vezessen Hozzád a szabadság!"
így kérem olykor, aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már.

Babits Mihály - Hiszekegy


Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek,
istent látok, ezert, s nem szomorú a világ.
Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg,
egyike zengő ég, másika néma virág.
Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int
gyakran a másik fut; gyakran a másika fél.
Egyike fényes, a másika vak; hogy lenne ez egy mind?
Semmi az ami csak egy; semmi sem egy, ami él.
Nem hiszem én az egy istent; hiszem az ezer istent:
azt aki adja a fényt; azt aki adja a dalt;
azt kivel a kin is édes, azt kivel a mocsok is szent;
Kronost az öreget s Bacchost a fiatalt;
az arany Aphroditét s minden derüs égi mosolygót;
holdnak szűz erejét, Artemisz enyhe nyilát;
Zeüszt a komor dörgőt s Próteüszt a tengeri bolygót
és a nyilas napot is, mely a világra kilát.
Gabnaadó bus anyát s lányát, a vidám hazajárót;
erdei lyányokat is s a fura furtfülü Pánt;
látom amint a Moira köröttem fonja a hálót
s olykor az Eümenidák vércsepegős szeme bánt.
Élnek az istenek és még érzi hatalmukat egyre
bárha nem is hisz már bennük a léha világ:
egy isten se szorult a hitre s az emberi kegyre
egyike zengő ég, másika néma virág.

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra


Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
- Consolatio mystica -

Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

2011. június 11., szombat

Simon András – versek eszperente nyelven

Tested leple
Fellebbentve,
Szerelmedbe
Vetkezem.

Szerelmedbe
feledkezve
testem csendje
felpezseg.
 
Szerelmed zene,
bennem zeng egyre...
Elvehetetlen
e szeretetteljes jelen.

Egyetlen
perc se teljen el,
melyben nem zeng fel
bennem szerelmed!

Szereteted jelent jelent.

Szerelmed
lelkem kenyere.
Eledel,
mely testemben megelevenedve
megszentel,
s egyre szebb leszek,
mert bennem lehetsz,
s Benned lehetek.

Szeretettel
szenteld meg
jelened...
Jeleneddel
szenteld meg
szereteted...

Simon András - idézetek

Simon András 
(magyar grafikusművész)

Ha tudásod a szívedből fakad, bölcs vagy, de ha csak könyvekből gyűjtötted: legfeljebb műveltnek tarthatod magad.

A szeretet az a kulcs, amelynek idővel egyetlen zár sem tud ellenállni, de türelem nélkül ez is könnyen beletörhet a zárba.

Kérlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, s akkor egyre jobb leszek!

Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán.

A mosoly vidáman világító kisablak a közöny sötét éjszakájában.

Nem elsősorban a hited és látványos jó cselekedeteid üdvözítenek, hanem a szereteted, amellyel ezeket valóra váltod.

2011. június 9., csütörtök

Nagy László - Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem

Pál Zoltán: Mondj igent

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell elfogadni,
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,
S a földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
S beteg állatot megsimogatni?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárvány sugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
S tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, és bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán,a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Reményik Sándor: Nem urad és királyod

Kicsi lány,hidd el nekem:
Nincs olyan férfi,
aki egy lány tökéletes
Szerelmi szent áldozását megéri.
S ha volna is:hogy követelheti,
Hogy megtagadd magad?
Te lélek vagy:kiolthatatlan Fény,
megsemmisíthetetlen külön - lény,
Isten - gondolta külön - gondolat.
S kötötten is szabad.
Szabad.
"Semmiért Egészen"??
Istenkisértő őrült akarat
Képzelhet el csak így, rabnőjeképpen.
S hiába úgyis:
Nem lehet egészen.
megíratott,hogy:"Az egyén szabad
Érvényre hozni mind,mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet"
De szeretni csak szabadon lehet.
Egyenlő méltósággal.
Külön világ,szemben külön világgal.
Az eggyéolvadásuk:csoda, ünnep.
de nincs embernek emberen hatalma.
És semmi nincsen amit követelhet.
Azért ha jönne modern Fáraó,
Ki lelked vágyik leigázni,
Az Isten képét benned megalázni
S gúlához követ hordani marasztal:
Pattanj vissza acélos daccal!
Kicsi lány, akárki lesz a párod:
Szegény szánandó embertársad ő,
Nem urad és királyod.

Szádeczky-Kardos György - Nincs időd

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni,
A zöld mezőt,a sok virágot,
A dús erdőt,a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem,neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni,akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem,neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted
Tettél - e jót, láttál - e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
nem rohanni, csak emberré lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!...Nincs időd!

Mirko Feesche: Szeretet

Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!

Aztán találkoztam a szeretettel út közben.
Súlyos terhet vett fel:mások terhét.
Játszó kisgyermekhez hajolt le...
S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.

S láttam fekete, fénye vesztett
napon. Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
utánament, nem latolt, kérdett,
és nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek!

Fordította: Túrmezei Erzsébet

Veronica A. Shoffstall - idézet


Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...

Veronica A. Shoffstall

Weöres Sándor - Tíz lépcső


"Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad."

Weöres Sándor

2011. június 7., kedd

Wass Albert - Felelősségről

Ne rázzuk a fejünket gőgös fölényességgel, s ne rángassuk közömbösen a vállainkat, hogy az önbírálat kellemetlen terhét lerázzuk: mi magunk is felelősek vagyunk ezért a világért, mint ahogy apáink s nagyapáink is felelősek voltak.

Mr. Andrew Carnegie - Vers a tudatalattiról


"Ha úgy gondolod, verve vagy, akkor így van,
Ha úgy gondolod, nem mersz, akkor így van,
Ha szeretnél nyerni, de úgy gondolod, nem tudsz,
Majdnem biztos, hogy nem fogsz tudni.

Ha úgy gondolod, veszteni fogsz, így lesz,
Mert a világban, amit találunk
A siker az emberek akaratával kezdődik ---
Minden a lelkiállapotban gyökerezik.

Ha úgy gondolod, hogy reménytelenül lemaradtál, akkor így van
Gondolatban magasra kell emelkedned,
Önmagadban kell biztosnak lenned, mielőtt
Bármilyen díjat is elnyersz.

Az élet győzelmei nem mindig azokéi,
Akik a leggyorsabbak és a legerősebbek,
De előbb vagy utóbb az lesz a győztes,
Aki ÚGY GONDOLJA, GYŐZNI KÉPES".

[Mr. Andrew Carnegie]

2011. június 6., hétfő

Reviczky Gyula: Jó lelkek

Vannak jó lelkek még a földön;
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak, ismeretlenül.

Éltük, szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek cégére nincsen;
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

Vásári zajt, hűhót kerülnek.
Nem lökdösődnek lármás utakon.
Lelkük zománcát féltve őrzik.
Amerre járnak, csend van s nyúgalom.

A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.

Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
És nem irígyli sorsuk' senki sem.

Sík Sándor: Tedd a jót!

Tekintet nélkül arra, hogy
Másoknak tetszik
Vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy
Látják-e vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e
Sikere vagy nem,
Tedd a jót!
Tégy minden jót, amit
Megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
Úgy, ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,
De mindig, szüntelen ez legyen
A programod!

Lénárd József : Öröme légy önmagadnak


Amilyen vagy a világon, egyetlen.
Életed tiéd, titokzatos érték.
A létezés örömét énekelték,
mikor születtél, könny volt a szemekben.

Öröme légy önmagadnak, úgy, szépen,
ahogy a szívben az összhang: Mindenség.
Legyél, ki az örömöt akarod még,
és akard, hogy magadban elmélyedjen!

Ki örüljön neked, ha nem ismered
saját örömöd, mely benned született?
Éld tudatosan lelked létezését!

Saját magadra vigyázz, nincs több sehol.
S ha az öröm hangja vágyva hozzád szól,
ne csukd be sohase lelked vágyszemét.

2011. június 5., vasárnap

Rajki Miklós: Ne rohanj


Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire időd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A versenyloholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már.
Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
A természet gyönyörű kincseit,
Évszakok hírnökét, virágok ezreit,
Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat,
Akik mind feléd fordulnak.
Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép,
Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék,
S a fák levelei mindig másképp mosolyognak, 
A virágok szirmai más arcot mutatnak.
S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,
Van olyan, mint a színpadon a táncospár.
Látod, mi mindent hagysz ki naponta?
Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva.
Autóból is másnak látszik a világ,
Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.
A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.
Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni?
Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni.
Mert mit nézel majd végig életed filmjén,
Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot,
Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
Nem hagytad köszönni a kis feketerigót,
S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót.
Gondolkodj, miért is rohansz és hová,
Mit ér, ha rohansz,
Mindig csak rohansz tovább?

TT - Sorsunk a nevünkben - Nimród

Nimród (bibliai) lázadó, lázító
(ápr. 28., aug. 1., nov.11.)

A szabadság számára a legfontosabb érték. Nincs akadály, főleg nem olyan, amely az akaratát akadályozza. Mindenben az újat, a különlegeset keresi. Mindent meg akar változtatni, és ezt hangsúlyozza is. Mindig mást akar mint a körülötte lévők, akik ezt nehezen viselik. Igazi feladata a kiszolgáltatott embereken való segítés. Keresi az olyan embereket, akik a társadalomban nem találják a helyüket. Olyanokat kell támogatnia, akik  nem képesek önálló döntéseket hozni. Adottságai egy közösség vezetésére a legmegfelelőbbek, ha képes szolgálni a közösséget. Nehézséget az állandó kielégítetlenség okozhat, ettől nyughatatlanná és szélsőségessé válhat. Megjelenhet a másság túlhangsúlyozása. Negatív esetben kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet.

2011. június 4., szombat

TT - Sorsunk a nevünkben - Attila

Attila (hun-gót) atyuska, apácska
(jan. 7., okt. 5.)

Az emberek támasza. Mindig lehet rá számítani. Szorgalmas és kitartó azokban a helyzetekben, ahol céljai vannak. Szívósan küzd az anyagi sikerekért, de sokszor rugalmatlan és makacs. Igazán egy olyan hivatásban tud kiteljesedni, ahol megfelelő feladatokat és felelősséget kap. Gyakran idősebbnek hat a koránál, mert mindent komolyan vesz. Tehetsége a munkában jelenik meg igazán. Hajlamos a racionális gondolkodásra, amely elfojtásokhoz vezethet. Ennek eredménye az érzelmi területeken várható. Állandó függésben van az anyagi lehetőségektől. Ha sikertelen, akkor túlságosan merev és mogorva lehet. Amivel mindig meg kell küzdenie, az a birtoklás és a magány.

2011. június 2., csütörtök

Új élet kezdődik – T.A.N.

2011.06.02 00:08 - Debrecen
P1000390

Rajki Miklós - Bíztató


Bíztatlak: Örülj!

Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.