2011. december 16., péntek

Csaba testvér levele - Meggyújtottam két szál gyertyát!


Meggyújtottam két szál gyertyát!

Talán életem egyik legsötétebb időszaka, a Szent Ferenc Alapítvány beindulása utáni második, harmadik év volt. Az anyagi gondok, a hatósági zaklatások, néhány munkatársam megtorpanása nagyon elkeserített. Kicsinek, sebezhetőnek, gyengének éreztem magamat a mindennapi feladatok előtt. Mindenütt sötét felhők és nehézségek voltak, és én újból és újból megtapasztaltam a magam és a munkatársaim korlátait, melyek alól szerettem volna kibújni. Ültem a kápolnában és Jeremiás próféta szavaival keseregtem: "Uram rászedtél, és én hagytam magamat rászedni.... "
Majd beláttam, hogy az önsajnálat nem vezet semerre, és segítséget kértem az újszövetségi szentírástól, mely a Luk. 2, 34-nél nyílt ki...

A Próféta megmondja Máriának, hogy szívét tör fogja átjárni, de Mária a sok-sok nehézség miatt nem keseredik el, nem esik pánikba, hanem előmegy a templomba, és két gerle fiókával fejezi ki áldozatát, háláját az ő Szent Fiáért... Nem ő kér Istentől hálát, ajándékot a világ megváltásában végzett munkájáért, hanem ő ad ajándékot az Istennek, amiért rábízta Teremtője a kis Jézust. Jó volt megérteni, hogy igazából nem csak feladatot kapott az Istenanya, hanem egy hihetetlenül szép lehetőséget is, melyért ő hálás, és melyet alázattal meg is köszön. Számára az ő Szent Fia egy drága ajándék, egy létra, mely a mennybe vezet. E kemény feladat által, Mária kibontakozhat, felnőhet oda, hogy a Mennyek Királynője legyen.  Az ő nagysága, hogy felismerte a lehetőséget és bátran Isten kezét megfogva útra is kelt.

Letettem a Szentírást, elővettem két szép gyertyát és meggyújtottam az oltáron. Lelkemet hihetetlen belső béke, öröm és erő járta át. Megértettem, hogy nem elfutni, kibújni kell a mindennapok feladatai elől, hanem, bátran szembe menve velük, megoldani azokat! Mindent átalakított bennem az, hogy Mária példájára én is megtudtam köszönni a magam feladatát az Istennek. Megértettem, hogy igazából, boldog alázattal nekem kell hálát adnom a gyermekekért, a kollégákért, a mindennapi nehézségekért, mert azokat felvállalva, alázatos becsületességgel megoldva, én is a marék por, felnőhetek oda, hogy a jó Isten partnereként, a világ tovább teremtésében részt vegyek, és talán egyszer én is a világ Urával egy asztalhoz ülhetek...

Persze ez a tisztán látás, megvilágosodás ott a kápolnában, nem csak leállította a feladatok előli menekülési vágyat bennem, hanem hatalmas erőket, forrásokat fakasztott szívemben. Megértettem, hogy én e sajátos feladat megoldására születtem, az árvák befogadása az Isten adta nagy lehetőség számomra. Lassan, ahogyan szembefordultam a feladatokkal, és nem a menekülést, hanem a bátor kiállást választottam, a nehézségek kezdtek meghátrálni, eltűnni. Hihetetlen öröm volt megtapasztalni, a mindennapi gondok embert próbáló erőfeszítéseiben, az Isten gondviselő jelenlétét.

Kedves gyerekeim, ne féljetek a munkától, a mindennapok őrlő erőfeszítéseitől. Ne bátortalanítson el benneteket saját gyengeségetek, korlátaitok tudata sem. Isten az Ő nevében elinduló kis emberke győzelmében akar megdicsőülni. Kicsinységünk, ne gyávává, hanem csak alázatossá tegyen! Az aki a teremtés hajnalán a semmiből a világot teremtette, Az ha felvállalod a feladatodat és bátran neki feszülsz akkor általad tovább is teremti a világot. Csodálatos a hatalmas Isten gyermekeként egy - egy kis morzsáját e világnak alázattal kézbe venni, és szerényen ráfigyelve elkezdeni formálni azt. Hiszem, hogy egyetlen dolog mit lázasan keresnünk kell itt ezen a földön, az a mi saját feladatunk! Az a becsületes munka, mely által a világunkat tovább teremtő Isten partnerei, társai lehetünk. Tudom, hogy a felvállalt munkánk visszahat ránk, és nem csak a kezünk által épül, szépül a világ, hanem általa mi magunk is megszépülhetünk,
kiteljesedhetünk, és megszentelődhetünk.

Hihetetlen távlat, a mindennapi becsületes munka, egy porszem számára! Számunkra, emberek számára az egyetlen létra, mely összeköti e földi létet az örökkévalósággal:  a családunk, a munkahelyünk, a népünk gondjait felvállaló mindennapi kitartó erőfeszítés. Csak az Isten által felkínált szent feladataink megragadása által van esélyünk, hogy a természetfölötti világba felkapaszkodjunk. Amennyiben botladozó gyermeked, férjed, feleséged kezét elengeded és önzőn csak a magad kényelmével törődsz, lehet, hogy csendesebb, egyszerűbb lesz az életed, de egészen biztos, hogy csak sodródó, céltalan falevéllé válsz. Istentől kapott hivatásodban, munkádban melyet Isten rád bízott, megszentelődhetsz, megtisztulhatsz és megtapasztalhatod, hogy milyen édes és gyönyörűséges már itt ezen a földön a szeretet útján járni.
Lehet, hogy a feladataid, mint óriási malomkövek megőrölnek, de ne félj, mert a mindennapok tüzében Krisztust hordozó kenyérré válsz...

Szeretettel bátorítlak, az adventi csendben: te is tedd a magad két gerléjét az oltárra!

Testvéri szeretettel, Cs.t.

2011. november 6., vasárnap

William Blake - Az ártatlanság jövendölései (részlet)

AZ ÁRTATLANSÁG JÖVENDÖLÉSEI

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.
...

William Blake - A POKOL KÖZMONDÁSAI (idézetek)

Akinek az arca nem ad fényességet: sohase lesz csillag.
A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.
A Bolondság perceit kiméri az óra, de nincs óra, mely a Bölcsesség perceit megmérje.
Csak az a táplálék egészséges, amelyet háló és tőr nélkül szereztünk.
A legfenségesebb cselekedet: másvalakit magad eleibe tenni.
Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs lenne.
Egyetlen gondolat betölti a végtelenséget.
Légy mindig kész kimondani a gondolatodat: és minden aljas ember kerülni fog.
Minden, amit el lehet hinni: egy kép az igazságról.
Az, aki eltűrte, hogy fölékerekedj: jól ismer.
Ahogy az eke megindul a szóra: úgy hallgat az Isten az imára.
Álló víztől mérget várhatsz.
 
Nem tudhatod, mi elég, míg nem ismered azt, ami több az elégnél.

Igazságot nem lehet mondani úgy, hogy megértsék és mégse higgyék el.
... Az emberek pedig megfeledkeztek arról, hogy minden istenség az emberi szívben lakozik.

Rabindranáth Tagore - idézet gyermekekről

Minden megszületett gyermek bizonyíték arra, hogy Isten még nem mondott le az emberi lényekről.

2011. október 23., vasárnap

Hamvas Béla - A bölcs paraszt

A BÖLCS PARASZT

Az igazság halhatatlan. Azt, aki megtalálta, a sírba is elkíséri.
Az ember olyan, mint a mérleg, s az ember nyelve a mérleg nyelve. Ha szádat hazugság hagyta el, ez a hazugság eltéved és nem fog átkelni a folyón. Aki a hazugsággal egy csónakba ül, az a túlsó partot nem éri el.
Ne végy fel álarcot olyannal szemben, aki rád akar nézni.
Ne taszítsd el azt, aki segítségedet kéri.
A rest nem tudja, mi a tegnap; aki az igazságra süket, nem talál barátot; a kapzsi nem ér meg egyetlen boldog napot.

Hamvas Béla - Ptah Hotep mondásai

PTAH HOTEP MONDÁSAI

Akit Isten szeret, annak fülét kinyitja; akit Isten gyűlöl, annak fülét süketté teszi. A szív az, amely az embert hallóvá vagy nem hallóvá teszi. A szív az ember élete, egészsége, üdvössége. Ha valakinek fia elfogadja azt, amit az apja mond, annak egyetlen szándéka sem vall kudarcot; gyermekeihez éppen úgy fog beszélni, mint ahogy a tudást apjától hallotta. Vigyázz arra, amit kimondasz, s amit szádon kiejtesz, hogy a bölcsek így szólhassanak: Milyen szép az, amit ez az ember beszél!

Hamvas Béla - Tabula Smaragdina

TABULA SMARAGDINA

1.    Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
2.    Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyanaz, ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.
3.    És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból: úgy, elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.
4.    Apja a Nap, anyja a Hold; a szél hordozta méhében; dajkája a föld.
5.    Ez a világ első anyagának forrása.
6.    Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
7.    Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.
8.    A földről az égbe száll, aztán pedig a földre, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden sötétség.
9.    Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz és minden szilárdat áthat.
10.  Így teremtették a világot.
11.  Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.
12.  Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.
13.  Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.
Hermész Triszmegisztosz

2011. augusztus 29., hétfő

Bólyai János - idézet az igazságról és az útról

Az igazságnak nincs szüksége arra, hogy az emberek egy helyre gyűljenek imádatára.

Az ember akkor ember, ha az összes választási lehetőség közül a legnehezebbet választja.

Bólyai Farkas idézete a boldogságról

Aki boldog, könnyebben boldogít másokat is; mi csurogjon az olyan forrásból, mely maga is száraz?

Boldizsár Ildikó - Idézetek a meséről


Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. Aki mese- és beszélgetéshiánnyal érkezik az oviba, abból majdnem bizonyosan nem-olvasó gyerek, nem-olvasó felnőtt lesz. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse tehát maga a szülő, aki elsősorban nem azzal segítheti a folyamatot, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetével, tiszteletével, hanem azzal, hogy mesél.


A mese hősei folyton mozgásban, "úton" vannak, mert tudják, hogy nem lehet mindent egy helyen megtalálni. Nem is ott keresik. Mennek, mendegélnek, és bárhol járnak, tapasztalatokat szereznek, hogy azokat a maguk hasznára fordítsák.

A mesehősöknek nincs múltjuk, az állandó jelenben élnek. Nem tervezgetnek, hanem cselekszenek, nem elképzelik, hogy hogyan szeretnének élni, hanem konkrét lépéseket tesznek ennek érdekében.

A történetek mindig az érzelmeket célozzák meg, mégpedig olyan erővel, hogy egy-egy mese hatása alól nehéz kivonódni.

A mese olyan "helyszínre" viszi el az embert, ahol ritkán jár: a tudattalanba, az ősképek birodalmába, ezért már maga a megmerítkezés is felszabadító erővel hat.

A mesék azért nyűgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetű lehetőségek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle.

Boldizsár Ildikó - Idézetek a csodáról


Aki (...) a világ csodájára jár, annak valóban "csodájára jár az egész világ".
                              
A csodához való viszony alapjaiban határozza meg az ember életét. Nem is az a kérdés, hogy hisz-e benne, mit gondol róla, hanem az, hogy él-e vele.

2011. augusztus 25., csütörtök

Wass Albert - Szentek zendülése (részlet)

- Ej, László, László - szólt alá az Úr Jézus szigorúan -, nem tudod, hogy aki fegyvert fog, az fegyver által vész el? Bárki ellen is emeli a fegyvert, az én Atyám teremtményét sújtja vele. Harcos, kemény nép volt a te néped. Harccal lett hatalmas a földön s így harcok által kellett megkisebbíttessék s harcok árán megpuhíttassék. Ez az Úr törvénye s ezt, úgy látom, nem tudtátok jól, magyariak!
 Nagy csönd volt a szavai után. Magyari szentek lehajtották a fejüket, mélyre. Aztán István király mozdult meg elsőnek. Lassan és öregesen fölállt a térdelésből, sóhajtott válláról levette a királyi palástot. Reszkető kézzel emelte le fejéről a szentek koronáját s a palásttal együtt letette maga elé, az udvar kövére. Aztán fölnézett az Úr Jézusra. Szeme bánatos volt, de az arca kemény.
- Hát akkor, Úr Jézus - mondotta csöndesen az ősz király - úgy látom, tévedésből kerültem csak ide. Megkövetlek a tévedésért s itt a palást, meg emitt a korona. Ha István tévedett is, engedd el Vajk szolgádat békességgel oda, ahol a többi magyariak várják az Ítéletnek Napját. Ha nekik rossz, amért az én utamat járták, nekem se legyen jobb, Uram.
Rendre fölemelkedtek mind a magyari szentek, levették fejükről a szentek koronáját s letették maguk elé a földre. Aztán csak álltak ott, némán, födetlen fővel, szorosan együtt. Ekkor az Úr Jézus fönt a könyöklőn megcsóválta a fejét és alászólt mosolyogva.
- Bizony mondom néktek: könnyebb a tölgyfából fűzfakosarat fonni, mint szentet csinálni a magyarból! Vegyétek föl csak újra e királyi jeleket, mert megillet benneteket, mondom. Avagy nem tudjátok-é, hogy az én Atyám azokat sújtja elsősorban, akiket szeret? Ej, István, István! Nem te voltál-é, ki vérét vetted önnön nemzetednek is midőn ellene szegült az igaz útnak, mely hited szerint igaz volt? S te, László? Nem karddal verted-é be a templomokba a bűnösöket? Ti magatok megtettétek, de lázadoztok ha az én Atyám ugyanezt cselekszi? Szenvedés tisztítja s teszi naggyá a népet. S bár nem az én Atyámmal tettétek a kötést, hanem a magatok lelkével, lám megmondom néktek: az Úr tartja a kötést magyarok népével mégis, mert hittel tettétek s hittel állotta a nép ezer esztendőn keresztül. Ahol pedig hit vagyon, ott vagyon az Úr is, az én Atyám. Békéljetek meg hát, magyari szentek s ne azt nézzétek ami van, hanem azt nézzétek ami lesz, az én Atyámnak akarata folytán. Mert bizony mondom néktek: a szenet egy-kettőre tűzre vetik s nagy lánggal ég, de még a füstje is elszáll s nyoma sem marad. Ám a gyémántot addig csiszolja s gyötri a mester keze, míg a benne lévő nemes kristály minden fénye és csillogása meg nem mutatkozik. Így teszen az én Atyám is ez földnek népeivel, kik hasonlatosak őelőtte az ásványi anyagokhoz, melyekből az ember is vétetett. Ne irigyelje hát a gyémánt a szenet s ne békétlenkedjék, ha hízott köveket lát tespedni a mezőn, kit nem ér reszelő s nem sújt kalapács. Füstje sem marad a szénnek s az értéktelen mezei követ elmálasztja rendre a tespedés. Ámde az igaz drágakő egyre fényesebben ragyog a mesteri kéz próbái alatt, s fénye betölti rendre a világot. Lássátok hát, hogy nem feledkezett meg az én Atyám magyarok népéről!
Azzal intett az Úr Jézus odafönt a könyöklőn s az oszlopcsarnok kék kupoláján kettényílt a kárpit s egyszeribe rettentő fényesség öntött el mindeneket. A nagy fényességből pedig kihallatszott az Úrnak hangja, amint éppen tollba mondotta az íródeáknak:
- ... s elrendelem továbbá, hogy Mezőgyomoson Kardos Kiss Péternek fiúgyermeke szülessék, hitben erős, akaratban bátor s lélekben tiszta legyen. Hasonlatosképpen gyermeke szülessék Szegény Nagy Sándornak, Árva Bús Balázsnak, Keserü Péternek, Törődött Ferencnek s másoknak, nagy számmal. S mindezen születendő magyarok legyenek hitben erősebbek, akaratban bátrabbak s lélekben tisztábbak az ők atyáiknál és sorsban szerencsésebbek... ezennel elrendelem...
 A szemvakító fényességben egyenként hulltak térdre a magyari szentek s szemükből kicsordultak a hála könnyei. Végiggördültek a ragyogókék pádimentumon, valahol egy kis likon kiestek s aláhullottak a földre. S minden csepp egy-egy újszülöttnek hullott a homlokára.

Részlet a Hagyaték című regényből

Az öregember ott ült a barlang szájában, a pihenő padkán és csontos kezét odatartotta a roskadó tűz zsarátnoka fölé. Odébb, az aprító tönkön, ott ült a gyerek. Tizennégy éves ha lehetett, de ember módjára ült ott, ázott ködmönében, szakadozott harisnyában, ócska katonabakanccsal a lábán, s mellette a balta. Szeme kerekre nyílva, szomjasan csüngött a vénember minden szaván. Odakint szünet nélkül esett, esett a hideg, szürke, apró-szemű november végi eső.
- A jó, ha útjára engeded, mindég legyőzi a rosszat - mondta mély, dörmögő hangon az öreg -, mint ahogy a fény legyőzi a sötétséget. Mondom, ha útjára engeded. Mint ahogy a tiszta tükör útjára engedi a napfényt, odatükrözi, ahova irányítod. A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek. Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzásra... Nehéz ezt fölfogni, tudom - tette hozzá kis szünet után -, pedig ebben rejlik a titok...
Hangja tovaveszett a nyirkos csöndben. Csak az eső percegett a sziklán, s a fellegek úgy tapadtak a Radnai Havasoka, mint ember lelkére a gyász.
- Micsoda titok? - szakadt föl a gyermekből a kíváncsiság.
Az öreg ránézett. Bozontos fehér szakállától látni se lehetett az arcát, de a szeme úgy izzott elő a nagy karimájú fekete kalap alól, mint lába előtt a parázs.
- Micsoda titok? Hát a teremtés titka! Isten s ember titka, gyerek! Meg vagyon írva a Szent Könyvben is, minden pap olvassa, s mégse érti. Pedig ott van a szeme előtt: Teremté Isten az embert tulajdon képére, s adott néki uralmat mindenek fölött! Uralmat, érted? - mordult a gyerekre szinte haragosan. - Uralmat s nem szolgaságot! Erről szólt Krisztus Urunk is, amikor azt mondta volt hogy: “ha csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, azt mondhatnátok ennek a hegynek: eridj odébb! S bizony mondom, odébb mozdulna nyomban!” Márpedig a mustármag a minden egyéb magvak között is a legkisebb, érted! De még ennyi hit sincs senkiben manapság, ez a baj...
A gyerek csillogó szemei rávilágítottak.
- De magában van, ugye, Öregapó? Az öreg ránézett, s nézte hosszasan.
- Benned is van, gyerek - felelte csöndesen -, érzem és tudom, hogy ott van tebenned is az erő, amit Isten adott azoknak, kik ismerik a jó titkát. Emlékszel, mit tanítottam neked a minap azzal a kis üveggel, amit ott leltünk az ösvény szélén? A nap ránézett a kicsi üvegre, s a kicsi üveg alávetette a fényt a szakadék aljára, ahova a nap sugara másként el nem jutna soha. Emlékszel? Nahát. Mondtam volt azt is, és ezt soha el ne feledd, hogy olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike törött üveg. Isten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétségébe, s ha ezt megtesszük, eleget tettünk a parancsnak, ami világra hozott, s a parancsadó Úristen megvédelmez minden veszedelemtől. De ha nem tesszük meg, amit az Úr parancsolt, akkor semmirevaló szemét vagyunk mi is, akárcsak az a törött üveg az út szálán, amit sárba tapos a jószág...
Csönd volt néhány percig, csak a vékony eső percegett odakint. Sötét volt mögöttük a barlang. Az öregember ágat vetett a parázsra, s a tűz ott a barlang szájában föllángolt újra.
- Bizony, erre teremtette volt Isten az embert s nem egyébre - szólalt meg újra. - Hogy Isten képében járva eleget tegyen a parancsnak, s végezze a jót ezen a földön. Csakhogy az ember elméje elborult, akár a rozsdás balta éle, s lelke is megvakult, mint az ócska tükör, mely nem tud fényt tükrözni többé. Vergődik vakságában, egymást pusztítja. Ijedelmében kitalálta a gonoszságot, s egymásra szabadította saját kitalálását. Mert Isten nem teremtett rosszat, s amit Isten nem teremtett, az nincs. Érted? Nincs. Emberi elképzelés mindössze, mint a köd, ami nincs, és mégis elrejti szemed elől az erdőt. De amíg az ember maga meg nem tagadja a rosszat, amit kitalált, addig hiába várja, hogy elmenjen, mert nem mehet el, ami nincs, igaz? He? De mindez sok tenéked, gyerek, így egyszerre. Majd rendre, apránként megtanulsz mindent. Most elég, ha észben tartod, amit az üvegről mondtam. Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől...
A gyerek szeppenve húzta be nyakát a vállai közé. Aztán a beálló csöndben beszélni kezdett. Lassan, akadozva, mint aki lábujjhegyen járva keresi a szót.
- Ha ránézek az őzre... s akarom, hogy megálljon... megáll. A hal is kijön hozzám a patak szélibe. A mogyoróstyúk a vállamra száll. De amikor a muszka katonák jöttek... elszaladtam. Kivártam, hogy forduljanak vissza, s menjenek haza a maguk országába... kívántam erősen, ahogy maga tanított kívánni, öregapó. Mondtam magamban: Isten jó... Isten hatalom... Isten élet... menjetek el, katonák, menjetek! De nem mentek... Rátörtek édesanyámra... édesapámba tízszer is belelőttek... kicsi húgomról is letépték a ruhát... én meg elszaladtam... futottam, futottam... - Háta meggörbült, feje aláhajlott, s felszakadt belőle a sírás. Az öregember karja kinyúlt, s keze ránehezedett a gyerek vállára.
- Nocsak - dörmögte halkan -, nocsak, gyerek... - Percegve hullott odakint a hideg, aprószemű eső. Szürke volt a világ. Keserű füstszagot lehelt a csönd.
Egy idő múlva az öregember lábra kelt, odacammogott a barlang falánál fölhalmozott hasított fához, s néhány hasábot rávetett a parázsra. A láng sárga nyelve pattogva kapott bele a bükkfába. A gyerek fölnézett. Kétségbeesés ült a szemében.
- Miért szaladtam el, Öregapó? Miért? Vasvillát se ragadtam. Baltát se... csak szaladtam...
- Megijedtél - felelte lassú szóval a vénember -, se vasvilla, se balta nem segített volna ezen. Elhomályosult a tükröd s nem vetítette a fényt. A félelem nem Istentől való. Aki legyőzi, az legyőzte magát a gonoszt. A félelem az ember legnagyobb ellensége...
A gyerek hallgatott, s bámulta az éledő tüzet. az öreg lábra kelt megint, kilépet a barlang szájába, körülnézett, motyogott is valamit, majd kinyújtotta kezét a völgy felé.
Odalent félelem uralkodik, gyerek. Félelem és sötétség.
Sóhajtott.
- Nem válthatjuk meg a világot, mert minden ember önmagában hordozza a megváltását, és senki más nem végezheti el helyette. de azért megtehetjük mi is a magunkét. Gyere.
- Hova? - nézett föl a tönkről döbbenten a gyerek.
- Ne törődj te azzal, csak gyere.
Odakint mintha elállt volna az eső. Csöpögtek a sziklák, meg a fák, s fellegek borították az eget, súlyos fellegek. De az eső elállt.

2011. augusztus 13., szombat

Balogh Béla - Gyémánt

Eredetileg olyanok vagyunk, mint egy rendkívül értékes, de csiszolatlan gyémánt, aminek közepében ott világít lényünk lényege, az isteni szikra, a Fény. Ahhoz, hogy valódi, ragyogó drágakővé válhassunk, fényesre kell csiszolnunk a durva felületeket.

Balázs Tibor - idézetek

Gyermekünktől mindent elveszünk, ha mindent megadunk neki.

Aki mindenben megért, egészen biztos, hogy teljesen érdektelen irányodban.

Sokszor úgy veszítesz el valamit, hogy a tied volt, de észre sem vetted.

Az igaz ember lehet türelmetlen, az igazság türelmes.

Egy lelkiállapot mindig igaz, de az igazság nem lelkiállapot kérdése.

Baktay Ervin - idézet

Mindennek megjön a maga ideje, és mindennel akkor találkozunk, amikor bensőnkben megértünk a találkozásra.

2011. augusztus 8., hétfő

Dr. Papp Lajos : AZ ÉN MIATYÁNKOM

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe.
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, - reményteljesen,
S fohászkodj: Miatyánk, Ki vagy a mennyekben!

Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a “Rossz”,- erre van Istene!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, - és hittel rebegd,
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor mindenfelől forrong a “nagyvilág”,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne…!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - Hajtsd meg homlokod,
S mond: Uram, legyen meg a Te akaratod!

Mikor a “kisember” fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a “gazdagság” milliót költ, hogy éljen,
S millió szegény a „nincstől” hal éhen,
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezedet,
S kérd: Uram! - Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül,- sőt - ellene támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg “Őt”!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram!- Segíts! -S bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak,…!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!- Megbocsátok az ellenem vétőknek…

Mikor a “nagyhatalmak”, a békét tárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol!- Csak egymást gyilkolják!…
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: Miért tűröd ezt?
Istenem MIATYÁNK!
Ó, “Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba,- s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a “Rossz”, támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
Ments meg a gonosztól!!!

AMEN


UTÓHANG

S akkor szólt a Mester, kemény szelíden,
Távozz Sátán, SZŰNJ vihar! Béke, csend legyen!
Miért féltek ti, kicsinyhitűek?…
Bízzatok! Hiszen én megígértem nektek,
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!…
Hűséges kis nyájam, én pásztorod vagyok,
S a végső időkig, - veletek maradok!!!

AMEN

Mosolyod - II. János Pál pápa írása

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen'.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

2011. július 23., szombat

Aquinói Szent Tamás - idézet

Senki nem tud igazán örülni, ha nincs benne szeretet.

Babits Mihály - Szimbólumok (részlet)

Szimbólumok

(Stanzák)
1. Ne mondj le semmiről.

Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
Minden halál gyilkosság (lélekontás):
Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,
Isten művét rongálja bármi rontás,
meghalni bűn, ne mondj le semmiről:
minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned.

Babits Mihály

Babits Mihály: A lírikus epilógja

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy’ van?
Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.

Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy –
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

2011. június 25., szombat

C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)


Minden csekélyke előrelépés a tudatosodás ösvényén világot teremt.

C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)


Természetesen teljesen lehetetlen az, hogy a szülőknek egyáltalán semmilyen komplexusuk se legyen. Ez emberfölötti teljesítmény lenne. De a szülőknek tudatosan szembe kellene nézniük komplexusaikkal. Gyermekeik kedvéért kötelességüknek kellene érezniük, hogy ne feledkezzenek meg benső nehézségeikről. Nem lenne szabad megengedniük maguknak, hogy olcsó módon elfojtsák őket és a talán fájdalmas vitákat elkerüljék. A szerelem-szeretet problémája az emberiség nagy szenvedései közé tartozik, és senkinek sem kellene szégyellnie azt a tényt, hogy megfizeti a maga adóját érte. Minden tekintetben ezerszerte jobb, ha a szülők nyíltan megbeszélik problémáikat, mintha hagyják, hogy komplexusaik a tudattalanban elburjánozzanak.
GW. 17. köt. 145. old.

Nem azon fordul meg a dolog, hogy a szülők ne kövessenek el hibát – ez emberileg lehetetlen volna –, hanem hogy a hibákat mint ilyeneket elismerjék. Nem az életet kell korlátozni, hanem tudattalanunkat; elsősorban is a nevelő tudattalanját, vagyis saját tudattalanunkat, hiszen minden egyes ember nevelő, aki embertársait jóra vagy rosszra neveli. Hiszen az emberek morálisan úgy kötődnek egymáshoz, hogy egy vezető vezetetteket vezet és vezetettek tévútra vezetik a vezetőt.
GW. 17. köt. 96. old.

Az sem megoldás, hogy az elismert morális értékek szerint élünk, mivel az erkölcsök és a törvények tiszteletben tartása ugyanúgy leple lehet a körmönfont hazugságnak is, amely éppenséggel túlságosan rafinált ahhoz, hogy embertársaink észrevehessék. Jóllehet ezzel talán minden bírálatot elkerülhetünk, sőt talán magunkat is becsaphatjuk abban a hitben, hogy környezetünk szemében kifogástalan, derék embernek látszunk.
 De mélyen az átlagos lelkiismeret felszíne alatt egy halk hang azt súgja nekünk: „Valami nem stimmel”; függetlenül attól, hogy a közvélemény vagy az erkölcsi kódex mennyire támasztja alá igazunkat, derék ember voltunkat. 
GW. 17. köt. 51. old.

A gyermek tehetetlenül ki van szolgáltatva a szülők lelki hatásának, és lelkében elkerülhetetlenül olyan mély nyomot hagy a szülők önámítása, őszintétlensége, alakoskodása, képmutatása, gyáva aggodalmaskodása és önző kényelmessége meg önteltsége, mint a viaszban a rányomott pecsét. A szülők csak úgy óvhatják meg gyermeküket a nem természeti eredetű ártalmaktól, ha mindent megtesznek azért, hogy az élet lelki nehézségei elől ne térjenek ki megtévesztő mesterkedésekkel, illetve hogy e nehézségeket ne hagyják mesterségesen a tudattalanban, hanem inkább fogadják el őket a lehető legbecsületesebben mint feladatokat, vállalva azt is, hogy a leggondosabban belevilágítanak éppen a sötét sarokba.
GW. 17. köt. 96. old.

C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)


Az a gyermek, aki hatévesen elkezd iskolába járni, bizonyosan nem más még, mint szüleinek produktuma minden értelemben; vitathatatlanul megvan benne az Én-tudat csírája, de még egyáltalán nem képes arra, hogy valamilyen mértékben érvényesítse individualitását. Kétségtelenül gyakran érzünk kísértést arra, hogy a különösen sajátos természetű vagy csökönyös, szófogadatlan vagy nehezen nevelhető gyermekeket különösen markáns és saját akarattal rendelkező egyéniségeknek tekintsük. Ez azonban tévedés. Ilyen esetben ugyanis mindig meg kellene vizsgálni a szülői miliőt és ennek lelki körülményeit, és itt, nevezetesen a szülőknél csaknem kivétel nélkül minden esetben felfedeznénk a gyermek problémáinak igazi okait. A gyermek zavaró tulajdonságai korántsem saját lényének kifejeződései, hanem inkább szülei zavaró hatásainak visszatükröződései. Ha az orvos ilyen korú (hatéves vagy idősebb) gyermeknél ideges zavart tapasztal, akkor jár el helyesen, ha előbb a szülőkkel foglalkozik, és komoly figyelmet szentel az ő lelkiállapotuknak: problémáiknak, életmódjuknak, vagy esetleg annak a módnak, ahogyan nem élnek, az aspirációknak, amelyeket megvalósítottak, illetve elhanyagoltak, valamint a domináns családi atmoszférának és a nevelési módszernek. Mindezek a pszichikai körülmények rendkívül mély hatást gyakorolnak a gyermekre.
GW. 17. köt. 66-67. old.

C.G. Jung - Gondolatok az apáról, anyáról és a gyermekről (részlet)

Nem a jó és jámbor élet van alakító hatással a leendő ember jellemére, nem is a pedagógiai igazságok sulykolása, hanem éppen a legerőteljesebb hatással van a jellemre a szülők és a nevelők érzelmi beállítódása, amelynek maguk sincsenek a tudatában. A szülők közti leplezett diszharmónia, egy titkolt gond, elfojtott titkolt vágyak az emberben mind bizonyos érzelmi állapotot idéznek elő ennek külső jeleivel egyetemben, amelyek lassan, de biztosan beszivárognak a gyermek lelkébe – anélkül, hogy tudna róluk –, és ott létrehozzák ugyanazt a beállítódást és vele együtt ugyanazokat a reakciókat a környezetből érkező ingerekre. Tudjuk, hogy búskomor, melankolikus emberek társaságában magunk is deprimáltak leszünk. Egy nyughatatlan természetű, ideges ember nyugtalansággal, az elégedetlen ember elégedetlenséggel fertőzi meg környezetét és így tovább. Ha már mi, felnőttek is ennyire érzékenyen reagálunk az efféle környezeti hatásokra, hogyan várhatnánk többet a gyermektől, akinek a lelke lágy és alakítható, mint a viasz! Az apa és az anya személyiségének bélyege mélyen belenyomódik a lélekbe, annál mélyebben, minél érzékenyebb és alakíthatóbb a gyermek. A gyermekben így minden tudattalanul visszatükröződik, még ha olyan dolgokról van is szó, amelyekről sohasem beszéltek előtte...
A gyakori és sokszor igen mély pubertáskori depressziók itt kezdődnek: olyan szimptómák ezek, amelyek az új helyzethez való alkalmazkodás nehézségeiben gyökereznek. Az ifjú ember mindenekelőtt megpróbál olyan messzire elszakadni a családtól, amennyire csak lehetséges, sőt talán a szüleitől is elidegenedik, lelke mélyén, legbelül viszont továbbra is erősen kötődik szüleinek a képéhez...
A barátkozással és a szerelemmel kapcsolatos első kísérleteket igen erőteljesen alakítja a szülőkhöz való viszony, és ezekben a kísérletekben rendszerint megmutatkozik, hogy mennyire erősek a családi konstelláció hatásai. Nem ritka eset például, hogy egészséges férfi, akinek az anyja hisztérikus, hisztérikát vesz feleségül, vagy iszákos apa leánya iszákos férfit választ férjnek. 
GW. 2. köt. 495-496. old.

Anthony de Mello


A Mester a folyóparton sétált néhány tanítványával.

- Látjátok, hogy a halak hogyan fickándoznak kedvük szerint. Ez az, amit igazán szeretnek.

Egy idegen is meghallotta ezt a megjegyzést, s így szólt:

- Honnan tudod, hogy mit szeretnek a halak? Te nem vagy hal.

A tanítványok oktalanságnak vélték az idegen szavait. A Mester pedig mosolygott, mert úgy vélte, hogy ez egy bátor, kutató szellemű ember. Kedvesen válaszolt:

- S te, barátom honnan tudod, hogy én nem vagyok hal? Te nem vagy én.

A tanítványok nevettek, mert azt hitték, hogy ez egy jól megérdemelt rendreutasítás volt. Csak az idegen hökkent meg a válasz mélységén. Egész nap ezen gondolkodott, míg végül estére kelve, a kolostorba ment, s így szólt:

- Talán nem is különbözöl annyira a halaktól, mint ahogy gondoltam. De én sem tőled.

2011. június 24., péntek

Aquinói Szent Tamás - Ima életünk bölcs elrendezéséért


Aquinói Szent Tamás
IMA ÉLETÜNK BÖLCS ELRENDEZÉSÉÉRT


Add könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére. Rendezd el Istenem életemet és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem és megtegyem, amit kívánsz és úgy tegyem meg, amint kell és amint lelkemnek javára válik.
Add Uram, Istenem, hogy erőim se a jóban se a rosszban ne fogyatkozzanak meg: amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el, Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít Tőled. Ne keressem más tetszését csak a Tiedet, ne féljek más rosszallásától csak a Tiedtől. Silányuljon el előttem Uram mindaz, ami mulandó és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Töltsön el visszatetszéssel az öröm, amely Nélküled való és ne kívánjak semmit Rajtad kívül. Gyönyörűségemet az érted végzett munkában találjam, a pihenés Nélküled ne legyen számomra kívánatos.
Add meg Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek ellentmondás nélkül, szegény csüggedés nélkül, tiszta romlottság nélkül, alázatos képmutatás nélkül, vidám könnyelműség nélkül, éretten komoly nehézkesség nélkül, tevékeny felületesség nélkül, Téged félő kétségbeesés nélkül, igazmondó kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem fellengzés nélkül, felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg és példával épülésére legyek színlelés nélkül.
Adj Uram, Istenem éber szívet, amelyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled nemes szívet, amelyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt magával a mélybe, egyenes szívet, amelyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából, erős szívet, amelyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg, szabad szívet, amelyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.
Ajándékozz meg Uram, Istenem értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen. Add, hogy idelent büntetésed sújtson a bűnbánat által, útközben jótéteményeiddel éljek kegyelmed által, a hazában pedig örömeidet élvezzem dicsőséged által: ki élsz és uralkodol Isten, mind örökkön-örökké
Ámen.

Arcodat keressük, Uram!

Arcodat keressük, Uram!
Részlet Szent Anzelm (1033-1109) imájából


Tekints ránk, Uram, hallgass meg és világosíts meg bennünket!
Mutasd meg magadat nekünk!
Add vissza nekünk önmagadat, hogy boldoguljunk, mert nélküled ínség a sorsunk.
Könyörülj meg rajtunk, akik küszködve igyekszünk feléd, s akik semmit sem tehetünk nélküled.

2011. június 22., szerda

Vitovszky István: Bölcsesség


Nem a mindent tudni akarás a bölcsesség...
Féreg az, mely lelked testében rág
És elcsavarja szíved, elméd,
Naggyá növelve hiúságod,
E durva, ősi szellemláncot,
Mely roppant örvények fölött
Reád fonódva odaköt
Az érzékiség sziklájához
S nem enged az élet vizéből inni,
Nem enged hinni!
Nem a mindentudás elve a bölcsesség!
A tudás terén hazugok álmaid!
Amit tapintasz, látsz és érzesz,
Mind csak külső jelenségek
Térben, időben változók…
Más a valóság, más a lényeg -
Megfoghatóan azt el nem éred soha!
Minden titok pagoda!
Fűszál, virág, lég, napfény, illat
Parányi lény, Föld, Nap, Hold, csillag,
S ki ezek között jár -
Magad vagy a titok király: ember!
Létbe hívott élet-csoda
Természet fején a fény-korona,
Égi fenség -
Itt kezdődik a bölcsesség!
Önmagadat megismerve
Fenséges életet élni tudni,
S királyi módon pályát futni
S mindent lelki szemmel látni
És mindeneknek okát
Az Istent megtalálni!
Legesleginkább önmagadban
Ama mélységes lelki napban,
Amelynek neve Szellem…
Így mindent lelki szemmel nézve
Belátsz az élet szentélyébe
És égi erők tudnod adják
Hogy nincsen semmi céltalanság!
Mert minden szó, hang, tett, mozzanat
A végcélnál szent, örök összhangba foly,
Melyben minden Isten nyelvén dalol!
A bölcsesség itt rejlik valahol
Eme szentséges szemlélésben,
Amely lelkedet hófehéren
Öltözteti fel
Az alázat köntösébe!
És száll, repül a magasba véled
A boldogságnak fényes útján
Föl az égbe,
Hol vár reád az örökélet
És a béke!

Szentgyörgyi Albert zsoltáraiból - Isten


Uram! Nagyobb vagy, mint alkotásod!
A Te hazád a Világmindenség!
És én magamhoz hasonlónak véltelek?
Gonosznak, kapzsinak és hiúnak?
Ki dicséretemre és áldozataimra vágyik,
Megbosszulja csekély vétségeim,
Kinek én kell, hogy házat építsek,
Míg embertársaimat hajléktalan hagyom.

Isten! Hadd dicsőítselek azzal,
Hogy teremtésednek rámbízott parányi pontját
Szebbé teszem,
Elárasztom a földi létet fénnyel, melegséggel,
Jóakarattal és boldogsággal.

Indián ima


Ó, Nagy Szellem, Kinek hangját hallom a szelekben, s Kinek lehelete éltet minden világot - hallgass meg!
Kicsi és gyenge vagyok - szükségem van a Te nagy erődre és bölcsességedre!
Engedd, hogy szépségben járjak, és szemeim mindig lássák a naplemente vörösét és bíborát!
Engedd, hogy kezeim tiszteljenek mindent, amit teremtettél - füleim hallását pedig élesítsd meg hangod hallására!
Tégy bölccsé, hogy megérthessem mindazt, amire népem tanítottad, - s megtanulhassam azt a leckét, amit belerejtettél minden levélbe és sziklába!
Keressem azt az erőt, hogy ne legyek nagyobb, mint testvérem, - de legyőzhessem legnagyobb ellenségemet - önmagamat!
Tégy alkalmassá arra, hogy mindig tiszta kézzel és nyílt tekintettel járulhassak Eléd, hogy mikor elenyészik az élet, szellemem, - mint az elhaló naplemente - szégyenkezés nélkül térhessen Hozzád!

2011. június 18., szombat

Ki van jelölve a helyed (Ismeretlen szerző)

Azért van síró, hogy vigasztald - és éhező, hogy teríts asztalt!
Azért van seb, hogy bekösse kezed - vak, elhagyott azért van, hogy vezesd!
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, - azért van, hogy megmutasd, mennyi szeretet van benned!
Megmutattad néha legalább? És enyhült, szépült tőled a világ?
Mi vagy? Vigasznak szántak! Menedéknek, oszlopnak, szárnynak - valahol rég! Siess! Keress! Ki van jelölve a helyed, s csak ott leszel az, minek Isten rendelt!
Másként rideg, céltalan lesz életed! Mag leszel, mely kőre esett!
Gyógyszer, mely kárba veszett! Rúd leszel - de zászlótalan!
Cserép, melyben nincs virág, s nem veszi hasznod sem az ég, sem a világ!

Széchenyi István - Ima a munkás életért


SZÉCHENYI ISTVÁN IMÁJA MUNKÁS ÉLETÉRT


Uram,
Világosíts fel
Egy kerub lángszellemével.
Engedd
Megkülönböztetnem
A jó magvát a gonosz magvától.
Add tudtomra
Mit tegyek,
Hogy neked egykor arról a tőkéről,
Melyet reám bíztál,
Elszámolhassak.
Segítsd bennem sikerre, ami jó,
Tipord el csirájában,
Aminek rossz gyümölcse lehet.
Segíts, hogy minden indulatot
Leküzdhessek önmagamban.
Töltsd el szívemet tiszta szeretettel
Embertársaim iránt.
Engedd, hogy igaz lelki alázattal
Tekintsek mindenre e világon
S fogjak hozzá
Bármihez.
Ez az imám
Ne szóval legyen elmondva,
Hanem tetteimben szüntelenül égnek bocsátva.

2011. június 17., péntek

József Attila - ISTEN


József Attila
ISTEN


Láttam, Uram, a hegyeidet
s olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szívemet,
de apró szívem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
elvész az ő gyönge dadogása,
mért nem tudom hát sokkal szebben,
mint a hegyek és mint a füvek,
s ágyam alatt hál meg a bánat:
szívükben szép zöld tüzek égnek,
hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak,
ha esteledik,
s te nyitott tenyérrel, térdig csobogó
nyugalomban
ott állsz az útjuk végén -
meg nem zavarlak, én Uram,
elnézel kis virágaink fölött.

Reviczky Gyula - ISTEN

Reviczky Gyula
ISTEN


Kinek porszem, minékünk egy világ,
S egy rebbenés határa az időnek
Ki, ami emberagyban miriád,
Nem olvasod, mert semmiség előtted:
Ki buborék gyanánt elfújhatod,
Mit összehordtak népek, századok
Minden fűszálban érzelek; de elmém
Nem bír felfogni, megnevezni nyelvén.

Kit megtagad a léha kétkedő,
Te adtál, ismeretlen ismerős, Te,
Te földi szóval nem nevezhető,
Szívünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe.
Magát tagadja meg, ki megtagad,
Mint a napot, a fényt, a színt a vak.
A por fiához más nem illik itten,
Minthogy Tebenned megnyugodva higgyen.
Ki odatűzted a közös napot
Sugárzó lényed egy parányaképpen;
Ki hangodat majd zúgva hallatod,
Majd édes összhang bájos zengzetében;
Ki, hogy megszűnjünk élni, rendeled,
De, hogy meghaljunk, mégsem engeded;
Ki ezt a bölcs világrendet behoztad:
Megértni vágyó elmém összeroskad.
A tudomány, az ember-bölcsesség
Hadd fejtegesse millió csodáid ...
Nyugodtan nézed újabb Bábelét,
Amelyen át egedbe nézni áhít.
Engem, tűnődőt, volt-e kezdeted,
Időnek vége hogy mikor lehet:
Érzése elfog a parányiságnak,
És leborulva, térdemen imádlak.

2011. június 16., csütörtök

Babits Mihály - Az elbocsátott vad


Babits Mihály
AZ ELBOCSÁTOTT VAD


Nem hiszek az Elrendelésben,
mert van szívemben akarat,
s tán ha kezem máskép legyintem,
a világ másfelé halad.
Mégis érzem, valaki néz rám,
visz, őriz, ezer baj között,
de nem hagy nyugton, bajt idéz rám,
mihelyt gőgömben renyhülök.

Ez a valaki tán az Isten
akitől bújni hasztalan.
Nem hiszek az Elrendelésben,
de van egy erős, ős uram.
Már gyermekül vermébe ejtett
s mint bölcs vadász gyenge vadat,
elbocsátott, de nem felejtett,
szabadon sem vagyok szabad.
Ily vadra, régi hercegeknek
szokásuk volt, mondják, jelet,
aranyos nyakörvet verettek,
hogy mindég ráismerjenek.
Így hordom én is titkos örvét
annak, aki e rengeteg
ölében elfogott, de önként
újból elveszni engedett.

Azóta bolygok a viharban
vadmódra - de az ő jele,
erejének bélyege rajtam,
hogy ne nyughassam nélküle
s mint szélcibált bogáncs, amelyen
a szivárvány lába pihen,
illattal tellik: úgy betelljen
sóvárgással bogáncs-szívem.

Nem hiszek az Elrendelésben,
mert szabad vagyok: oly szabad,
mint a bolond bogáncs a szélben
vagy vad bozót között a vad.
"Vezessen Hozzád a szabadság!"
így kérem olykor, aki vár,
mert nem annak kell az imádság,
ki Istent megtalálta már.

Babits Mihály - Hiszekegy


Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek,
istent látok, ezert, s nem szomorú a világ.
Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg,
egyike zengő ég, másika néma virág.
Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int
gyakran a másik fut; gyakran a másika fél.
Egyike fényes, a másika vak; hogy lenne ez egy mind?
Semmi az ami csak egy; semmi sem egy, ami él.
Nem hiszem én az egy istent; hiszem az ezer istent:
azt aki adja a fényt; azt aki adja a dalt;
azt kivel a kin is édes, azt kivel a mocsok is szent;
Kronost az öreget s Bacchost a fiatalt;
az arany Aphroditét s minden derüs égi mosolygót;
holdnak szűz erejét, Artemisz enyhe nyilát;
Zeüszt a komor dörgőt s Próteüszt a tengeri bolygót
és a nyilas napot is, mely a világra kilát.
Gabnaadó bus anyát s lányát, a vidám hazajárót;
erdei lyányokat is s a fura furtfülü Pánt;
látom amint a Moira köröttem fonja a hálót
s olykor az Eümenidák vércsepegős szeme bánt.
Élnek az istenek és még érzi hatalmukat egyre
bárha nem is hisz már bennük a léha világ:
egy isten se szorult a hitre s az emberi kegyre
egyike zengő ég, másika néma virág.

Babits Mihály: Zsoltár férfihangra


Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
- Consolatio mystica -

Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bünös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen,
eleve elosztott számodra szépen derűt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

2011. június 11., szombat

Simon András – versek eszperente nyelven

Tested leple
Fellebbentve,
Szerelmedbe
Vetkezem.

Szerelmedbe
feledkezve
testem csendje
felpezseg.
 
Szerelmed zene,
bennem zeng egyre...
Elvehetetlen
e szeretetteljes jelen.

Egyetlen
perc se teljen el,
melyben nem zeng fel
bennem szerelmed!

Szereteted jelent jelent.

Szerelmed
lelkem kenyere.
Eledel,
mely testemben megelevenedve
megszentel,
s egyre szebb leszek,
mert bennem lehetsz,
s Benned lehetek.

Szeretettel
szenteld meg
jelened...
Jeleneddel
szenteld meg
szereteted...

Simon András - idézetek

Simon András 
(magyar grafikusművész)

Ha tudásod a szívedből fakad, bölcs vagy, de ha csak könyvekből gyűjtötted: legfeljebb műveltnek tarthatod magad.

A szeretet az a kulcs, amelynek idővel egyetlen zár sem tud ellenállni, de türelem nélkül ez is könnyen beletörhet a zárba.

Kérlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, s akkor egyre jobb leszek!

Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán.

A mosoly vidáman világító kisablak a közöny sötét éjszakájában.

Nem elsősorban a hited és látványos jó cselekedeteid üdvözítenek, hanem a szereteted, amellyel ezeket valóra váltod.

2011. június 9., csütörtök

Nagy László - Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet --
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem

Pál Zoltán: Mondj igent

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell elfogadni,
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,
S a földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
S beteg állatot megsimogatni?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárvány sugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
S átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
S tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,
Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, és bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán,a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Reményik Sándor: Nem urad és királyod

Kicsi lány,hidd el nekem:
Nincs olyan férfi,
aki egy lány tökéletes
Szerelmi szent áldozását megéri.
S ha volna is:hogy követelheti,
Hogy megtagadd magad?
Te lélek vagy:kiolthatatlan Fény,
megsemmisíthetetlen külön - lény,
Isten - gondolta külön - gondolat.
S kötötten is szabad.
Szabad.
"Semmiért Egészen"??
Istenkisértő őrült akarat
Képzelhet el csak így, rabnőjeképpen.
S hiába úgyis:
Nem lehet egészen.
megíratott,hogy:"Az egyén szabad
Érvényre hozni mind,mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet"
De szeretni csak szabadon lehet.
Egyenlő méltósággal.
Külön világ,szemben külön világgal.
Az eggyéolvadásuk:csoda, ünnep.
de nincs embernek emberen hatalma.
És semmi nincsen amit követelhet.
Azért ha jönne modern Fáraó,
Ki lelked vágyik leigázni,
Az Isten képét benned megalázni
S gúlához követ hordani marasztal:
Pattanj vissza acélos daccal!
Kicsi lány, akárki lesz a párod:
Szegény szánandó embertársad ő,
Nem urad és királyod.

Szádeczky-Kardos György - Nincs időd

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni,
A zöld mezőt,a sok virágot,
A dús erdőt,a zúgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem,neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni,akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem,neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted
Tettél - e jót, láttál - e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
nem rohanni, csak emberré lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!...Nincs időd!

Mirko Feesche: Szeretet

Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!

Aztán találkoztam a szeretettel út közben.
Súlyos terhet vett fel:mások terhét.
Játszó kisgyermekhez hajolt le...
S meglepett, hogy egyre szebb lesz.

Ott is találkoztam vele,
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.

S láttam fekete, fénye vesztett
napon. Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
utánament, nem latolt, kérdett,
és nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek!

Fordította: Túrmezei Erzsébet

Veronica A. Shoffstall - idézet


Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...

Veronica A. Shoffstall

Weöres Sándor - Tíz lépcső


"Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad."

Weöres Sándor

2011. június 7., kedd

Wass Albert - Felelősségről

Ne rázzuk a fejünket gőgös fölényességgel, s ne rángassuk közömbösen a vállainkat, hogy az önbírálat kellemetlen terhét lerázzuk: mi magunk is felelősek vagyunk ezért a világért, mint ahogy apáink s nagyapáink is felelősek voltak.

Mr. Andrew Carnegie - Vers a tudatalattiról


"Ha úgy gondolod, verve vagy, akkor így van,
Ha úgy gondolod, nem mersz, akkor így van,
Ha szeretnél nyerni, de úgy gondolod, nem tudsz,
Majdnem biztos, hogy nem fogsz tudni.

Ha úgy gondolod, veszteni fogsz, így lesz,
Mert a világban, amit találunk
A siker az emberek akaratával kezdődik ---
Minden a lelkiállapotban gyökerezik.

Ha úgy gondolod, hogy reménytelenül lemaradtál, akkor így van
Gondolatban magasra kell emelkedned,
Önmagadban kell biztosnak lenned, mielőtt
Bármilyen díjat is elnyersz.

Az élet győzelmei nem mindig azokéi,
Akik a leggyorsabbak és a legerősebbek,
De előbb vagy utóbb az lesz a győztes,
Aki ÚGY GONDOLJA, GYŐZNI KÉPES".

[Mr. Andrew Carnegie]

2011. június 6., hétfő

Reviczky Gyula: Jó lelkek

Vannak jó lelkek még a földön;
De elrejtőznek a világ elül.
A csacska hír hallgat felőlük,
Élnek s meghalnak, ismeretlenül.

Éltük, szerény, csöndes, magános,
Dobszóval, vak lármával nem dicsért.
Erényüknek cégére nincsen;
Ha jót tesznek, nem kérdik, hogy miért.

Vásári zajt, hűhót kerülnek.
Nem lökdösődnek lármás utakon.
Lelkük zománcát féltve őrzik.
Amerre járnak, csend van s nyúgalom.

A sors csapási, szenvedések
Között értékük legszebben ragyog.
A rózsa is, ha eltiporják:
Akkor terjeszt legédesb illatot.

Vannak jó lelkek még a földön!
Vigasztalásul vallom és hiszem.
Megtűrve, mint árvák, úgy élnek,
És nem irígyli sorsuk' senki sem.

Sík Sándor: Tedd a jót!

Tekintet nélkül arra, hogy
Másoknak tetszik
Vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy
Látják-e vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e
Sikere vagy nem,
Tedd a jót!
Tégy minden jót, amit
Megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
Úgy, ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,
De mindig, szüntelen ez legyen
A programod!

Lénárd József : Öröme légy önmagadnak


Amilyen vagy a világon, egyetlen.
Életed tiéd, titokzatos érték.
A létezés örömét énekelték,
mikor születtél, könny volt a szemekben.

Öröme légy önmagadnak, úgy, szépen,
ahogy a szívben az összhang: Mindenség.
Legyél, ki az örömöt akarod még,
és akard, hogy magadban elmélyedjen!

Ki örüljön neked, ha nem ismered
saját örömöd, mely benned született?
Éld tudatosan lelked létezését!

Saját magadra vigyázz, nincs több sehol.
S ha az öröm hangja vágyva hozzád szól,
ne csukd be sohase lelked vágyszemét.

2011. június 5., vasárnap

Rajki Miklós: Ne rohanj


Mindig futsz valahová.
Soha sincs semmire időd,
Hangzik fel tőled a hivatkozás,
És csak folytatódik tovább
A versenyloholás.
Se látsz, se hallasz,
Senkire sem hallgatsz.
Csak lótsz-futsz, s loholsz,
Mint a versenyagár,
Aki csak a célban tudja meg,
Hogy a nyúl nem is volt valódi.
Elrohansz minden szép mellett,
Nem észlelsz semmit,
Amit pedig csodálni érdemes lenne.
Két hét alatt akarnád látni azt,
Amit egész évben észre sem veszel.
A léleknek nem kell pénz,
A lélek mindig valami szépet remél.
Kell neki mindennap a pillanat,
Amikor valami szépet befogad,
És felerősítve sugározza tovább,
Hogy szebb legyen tőle a világ.
Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már.
Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban,
Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat.
A természet gyönyörű kincseit,
Évszakok hírnökét, virágok ezreit,
Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat,
Akik mind feléd fordulnak.
Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép,
Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék,
S a fák levelei mindig másképp mosolyognak, 
A virágok szirmai más arcot mutatnak.
S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár,
Van olyan, mint a színpadon a táncospár.
Látod, mi mindent hagysz ki naponta?
Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva.
Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva.
Autóból is másnak látszik a világ,
Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán.
A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi.
Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni?
Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni?
Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,
Soha nem fogod meglelni,
Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni.
Mert mit nézel majd végig életed filmjén,
Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot,
Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?
Nem hagytad köszönni a kis feketerigót,
S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót.
Gondolkodj, miért is rohansz és hová,
Mit ér, ha rohansz,
Mindig csak rohansz tovább?

TT - Sorsunk a nevünkben - Nimród

Nimród (bibliai) lázadó, lázító
(ápr. 28., aug. 1., nov.11.)

A szabadság számára a legfontosabb érték. Nincs akadály, főleg nem olyan, amely az akaratát akadályozza. Mindenben az újat, a különlegeset keresi. Mindent meg akar változtatni, és ezt hangsúlyozza is. Mindig mást akar mint a körülötte lévők, akik ezt nehezen viselik. Igazi feladata a kiszolgáltatott embereken való segítés. Keresi az olyan embereket, akik a társadalomban nem találják a helyüket. Olyanokat kell támogatnia, akik  nem képesek önálló döntéseket hozni. Adottságai egy közösség vezetésére a legmegfelelőbbek, ha képes szolgálni a közösséget. Nehézséget az állandó kielégítetlenség okozhat, ettől nyughatatlanná és szélsőségessé válhat. Megjelenhet a másság túlhangsúlyozása. Negatív esetben kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet.

2011. június 4., szombat

TT - Sorsunk a nevünkben - Attila

Attila (hun-gót) atyuska, apácska
(jan. 7., okt. 5.)

Az emberek támasza. Mindig lehet rá számítani. Szorgalmas és kitartó azokban a helyzetekben, ahol céljai vannak. Szívósan küzd az anyagi sikerekért, de sokszor rugalmatlan és makacs. Igazán egy olyan hivatásban tud kiteljesedni, ahol megfelelő feladatokat és felelősséget kap. Gyakran idősebbnek hat a koránál, mert mindent komolyan vesz. Tehetsége a munkában jelenik meg igazán. Hajlamos a racionális gondolkodásra, amely elfojtásokhoz vezethet. Ennek eredménye az érzelmi területeken várható. Állandó függésben van az anyagi lehetőségektől. Ha sikertelen, akkor túlságosan merev és mogorva lehet. Amivel mindig meg kell küzdenie, az a birtoklás és a magány.

2011. június 2., csütörtök

Új élet kezdődik – T.A.N.

2011.06.02 00:08 - Debrecen
P1000390

Rajki Miklós - Bíztató


Bíztatlak: Örülj!

Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.

2011. május 19., csütörtök

Shanti mantra


A mantra mindannyiunk számára kéri a békét, boldogságot, teljességet.


Om sarveshaam swastir bhavatu
Sarveshaam shantir bhavatu
Sarveshaam poornam bhavatu
Sarveshaam mangalam bhavatu
Sarve bhavantu sukhinah
Sarve santu niraamayaah
Sarve bhadraani pashyantu
Maakaschit duhkha bhaag bhavet


...Aum Shanti Shanti Shanti...



Buddhista Istenség: Parnashavari (Gyógyító Istenség)


Parnashavari egy ősi indiai törzsből származó háromarcú és hatkezű erdei istenség, aki egy szoknyát és egy zöld levelű nádfüzért visel. Őt a dzsungel törzseivel és a gyógyítással, de legfőképpen a járványos betegségek gyógyításával asszociálják. Az erdei istenségek az indiai népi istenségek közül, beleolvadtak a tantrikus buddhizmusba.

image 
Om Pishachi Parnashavari Sarvajora Prashamanayeh Soha


2011. május 18., szerda

Wass Albert – idézetek (szeretetről és sorsról)

A szeretet ereje mindenekre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is.

Minden emberfia önmagában hordozza a jövendőjét, s ki amilyennek látja azt, olyanná lesz.

Wass Albert - idézet (Angyalok Tisztása)

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.

2011. május 17., kedd

Wass Albert - Becsület

Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. (...) Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.

Wass Albert - Isten

Mert Isten szeretet. Így mondta anyám. Isten nem más, mint szeretet. Minden, ami szeretet, az Isten.

Wass Albert - idézet (Otthon)

Mert a legnagyobb örökség, amit adni lehet az utódnak, az otthon. Egy ház, akármilyen ház. De amelyiknek falát aggódás, szeretet, gondoskodás s a jövendők bizakodó hite emelte föl. És fák. Amiket nem azért ültetett valaki, hogy hasznukat lássa. Nem is azért, hogy önmagát mulattassa velük. Hanem azért, mert szépségre és jövendőre gondolt, békességre gondolt és a lelke tele volt derűvel. És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt, ami az otthonban kapcsolatban felgyűlt benne s amiket szavakba önteni nem tudott.

Weöres Sándor - Vetkőzés

Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előretörhetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.
Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.
Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. Minden képességnek mérete van; s a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga.
 Weöres Sándor - A Teljesség felé

Weöres Sándor - Meztelenség


A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. Oly könnyű és oly nehéz, mit ezt a három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül: ,,Teljesen tiszta vagyok.” De vannak, igen kevesen, egyszerű szegény emberek, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kínálkozik; ha veszíteniük kell, vagyontárgyakat, egészséget, családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak. Életük csöndes-vidám, békéjüket nem sértheti senki és semmi. Szavaikból nem sokat meríthetsz, de lényükből magát a mindenséget.
Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, a mennybe jutni: máris ott vannak, nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik, vagy elvehetne tőlük. Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs tovább.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

2011. május 15., vasárnap

Márai Sándor: Az igazi (részletek)

... vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek elő, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában.

Az ember nemcsak a szájával hallgat, vagy beszél valamiről, hanem a lelkével is.

Egyetlen emberből kell megcsinálni azt a hangszert, amely minden dallamot érzékeltetni tud.
clip_image002

Azt kérded, mi az igazság, a gyógyulás, az örömre való képesség módja? Megmondom, két szóval.
Alázat és önismeret. Ennyi a titok.

Ez a legtöbb az életben: hogy marad utánunk valami, amiből haszna van a világnak, az embereknek.

Van egy folyamat az emberek körül, mely olyan félelmes, ijesztő, mindennél rosszabb... a magányosodás folyamata ez. Mikor olyanok lesznek, mint a gépek. Szigorú házirend van körülöttük, még szigorúbb munkarend, aztán egészen szigorú társadalmi rend van körülöttük, de rendje van szórakozásaiknak, hajlamaiknak, szerelmi életüknek is, előre tudják, melyik órában öltözködnek, reggeliznek, dolgoznak, szeretnek, szórakoznak, művelődnek... Rend van körülöttük, eszelős rend. S ebben a nagy rendben lassan megfagy körülöttük az élet, mint ahogy egy expedíció körül, mely messzire készült, virágzó tájak felé, egyszerre befagy a tenger és a világ, s akkor nincs többé terv és szándék, csak hideg és mozdulatlanság. S ennyi a halál, a hideg és a mozdulatlanság. Ez a folyamat lassú és feltartóztathatatlan. Egy napon megkocsonyásodik a család élete. Minden fontos lesz, minden részlet, de nem látják, nem érzik többé az egészet, magát az életet... Oly gondosan öltöznek reggel és este, mintha valamilyen vészes ünnepélyességhez öltenének köntöst, temetéshez, vagy esküvőhöz, vagy bírói ítélethirdetéshez. Társaságba járnak és vendégeket fogadnak, de minden mögött a magány van. S amíg a várakozás él e magány mögött a szívekben és a lelkekben, addig elbírják valahogyan az életet, élnek...nem jól, nem emberhez méltóan, de élnek, van értelme, felhúzni reggel a gépezetet, hogy estig ketyegjen. Mert sokáig remélnek. Az ember nagyon nehezen nyugszik csak bele a reménytelenségbe, abba, hogy egyedül van, halálosan és reménytelenül egyedül. Nagyon kevesen bírják csak el a tudatot, hogy életük magányára nincs megoldás. Reménykednek, kapkodnak, menekülnek emberi kapcsolatokba, s e menekülési kísérletekbe nem visznek igazi szenvedélyt, sem odaadást, menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak vagy tervszerűen utaznak, vagy nagy házat visznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyűjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat...De mindez nem segít. S tudják ők pontosan, miközben mindezt művelik, hogy semmi nem segít. S még mindig reménykednek. Már maguk sem tudják, miben bíznak?... tudják jól, hogy ... mindez nem segíthet... Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet. Állandóan "intéznek" valamit, ügyiratot vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát... Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal! Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt!

Mikor az ember sírni kezd, már csal. Akkor a folyamat már lezajlott. Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan.

...mert a legfontosabbat nem lehet senkinek megmondani. Mindenki egyedül tanulja meg.

Sheldon Kopp - idézet

“Soha nem fogtam hozzá egyetlen olyan fontos feladathoz sem, amelyre úgy éreztem, megfelelően felkészültem.”
[Sheldon Kopp]

2011. május 10., kedd

Őszentsége a XVII. Karmapa

A Gyalva Karmapa Tibet első számú, tudatosan újraszületett lámája. A „Karmapa” név egy adományozott név, jelentése: „a cselekvés embere”, vagy „minden buddha aktivitása”, s a hagyomány szerint a karmapák valóban minden buddha aktivitását testesítik meg.

A hagyomány szerint a Karmapa jógiként több tartalmas életet élt Indiában, később a Himalájától északra fekvő területeket választotta újraszületései színhelyéül. A kínai megszállás (1959) miatt a 16. Karmapa elhagyta Tibetet, biztosítva ezzel a Karma Kagyü vonal fennmaradását, nyugati tanítványainak segítségével pedig arról gondoskodott, hogy a tudat természetéről szóló tanítások ebbe a világba is eljussanak. A karmapa, önmagában mint „minden buddha lényege” születik meg a világra, megvilágosodott lényként, azaz buddhaként.

A Karmapa mellett a másik legismertebb, sokszorosan reinkarnálódott tanító a Dalai Láma, aki tudatának teljes felismerése után, már a történelmi buddha idejében megjelent, mint az együttérzés bodhiszattvája (Szerető Szemek, tib. Csenreszig vagy Csenrézi). A Dalai Láma Szerető Szemek megtestesüléseként születik a földi világra. Míg azonban a Dalai Láma szerepe napjainkra főleg a politika terén vált kiemelt jelentőségűvé, addig a karmapák tisztán szellemi és gyakorlati tanítóként, a megszabadító tanítások elterjesztésében vállalnak kulcsfontosságú szerepet. A karmapák feladata az, hogy tanításaikkal egy teljesen megvilágosodott buddha gyakorlati módszereit közvetítsék a tanítványok felé.

Az első Karmapa, Düszum Khyenpa (1110-1193) Gampopa tibeti mester tanítványa volt. Tehetséges gyermekként már kiskorától a dharmát (buddhista tanítások) tanulta. Huszonéves korától magas rangú mesterektől tanult, és úgy tartják, ötvenévesen, a jóga gyakorlása közben világosodott meg. Attól kezdve karmapaként tisztelték: olyan buddhaként, akinek eljövetelét a hagyomány már korábban megjósolta.
Tanára halála után Dusum Khyenpa megígérte, hogy 84 éves koráig él, hogy taníthassa a dharmát és minden érző lényen segíthessen. Az első Karmapa fején tűnt fel először a misztikus korona, amely attól fogva minden karmapa fején varázslatos módon materializlódott. Ez a fejfedő állítólag hajból készült, melyet egymillió háromszázezer dakini ajánlott fel, méghozzá századokkal korábban, de Dudum Khyenpa fején jelent meg először Tibetben. Ennek a titokzatos fejfedőnek a neve Vajra korona, és csak azok számára látható, akikben megvan a “képesség, hogy lássák”. Megalapított a Tsurphu kolostort, mely a Karma Kagyu iskola székhelye lett. Ennek az irányzatnak a vezetője a 17. Karmapa.

A második Karmapáról, Karma Pakshiról (1204-1283) azt tartják, hogy ő volt az első ember, aki tulku-ként, vagyis egy láma reinkarnációjaként, tudatosan született újra a világra. Egyes források szerint Karma Pakshi ismertette meg a tibetiekkel az immár világszerte ismert mantrát, mely így szól: “OM MANI PADME HUMM”, melyet az együttérzés mantrájának neveznek. a második Karmapa tanítványa lett Kublaj kán is.

A harmadik Karmapa Rangjung Dorje (1284-1339) igazi tudós volt, akiről azt mondják, hogy képes volt álmában spontán könyvet olvasni és tanításokat kapni. Gyógyítást tanult és később mestere lett annak is. A Kalachakra tanítások során kapott víziói eredményeként megváltoztatta a tibeti asztrológiát, amelyet mind a mai napig használnak.

Rolpe Dorje (1340-1383) a IV. Karmapa a legenda szerint már anyja méhében jól hallhatóan az Om Mani Padme Humm mantrát kántálta és jógagyakorlatokat végzett.
Figyelemre méltó, hogy Rolpe Dorje felszentelt egy gyermeket Tibet Tsongkha körzetében és megjósolta, hogy az majd jelentős szerepet tölt be a tibeti buddhizmusban. Ebből a gyermekből lett később Tsongkhapa, aki megalapította a buddhizmus Gelug iskoláját, melyet azóta Dalai Láma is követ.

Az V. Karmapa - Deshin Shekpa (1384-1415)

A VI. Karmapa – Thongwa Dönden (1416-1453)

AVII. Karmapa – Chödrak Gyatso (1454-1505)

A VIII. Karmapa – Mikyö Dorje (1507-1554)

A IX. Karmapa – Wangchuk Dorje (1555-1603)

A X. Karmapa – Chöying Dorje (1604-1674) A mongolok kiűzése után a Karmapát akarták megtenni államfőnek, de a Karmapa elutasította azon az alapon, hogy ellentétes lenne Buddha tanításaival. Az V. Dalai Láma lett az ország szellemi és világi vezetője, ahogyan utódai is azok egészen a jelenlegi XIV. Dalai Lámáig. A Karmapa tanitásaiban részesítette a Dalai Lámát, aki kihirdette, hogy a Tsurphu kolostort meg kell védelmezni a zavargásoktól.

A XI. Karmapa – Yeshe Dorje (1676-1702)

A XII. Karmapa – Changchub Dorje (1703-1732)

A XIII. Karmapa – Dudul Dorje (1733-1797) 

A XIV. Karmapa – Tegchog Dorje (1798-1868)

A XV. Karmapa – Khakyab Dorje (1871-1922)

A XVI. Karmapa – Rangjung Rigpe Dorje (1924-1981)

A XVII. Karmapa – Ogyen Trinley Dorje (1985-) Őszentsége a XVII. Karmapát a Dalai Láma is elismerte hivatalosan is a XVI. Karmapa reinkarnációjának.
Napjainkban a Karmapát, a Karma Kagyü buddhista irányzat vonaltartójaként a tibeti buddhizmus „királyának” tartják, mint „minden buddha lényegének” fizikai megtestesülését.