2008. április 28., hétfő

TAO-TE-KING-BŐL

A nagy taót az emberek elhagyták:
így támadt az erkölcs és a kötelesség.
Megjelent az okosság és a tudás:
így támadtak a nagy hazugságok.
A rokonok egymástól eltávolodtak:
így támadt a gyermeki kötelesség és a szeretet.
Az állam fölött úrrá lett a rendetlenség:
így támadtak a hű szolgák.

Aki mást ismer, okos,
aki magát ismeri, bölcs.
Aki mást legyőz, hatalmas,
aki önmagát legyőzi, erős.
Aki célját eléri, szívós,
aki megelégszik, gazdag.
Aki helyén marad, állhatatos,
aki a halálban sem pusztul el, él.

Az egész világ azt mondja, hogy a tao nagyszerű, de úgy látszik, nem alkalmazható.

Éppen az benne a nagy,
hogy nem látszik alkalmazhatónak.
Mert az alkalmazhatóság hovatovább kicsinyességre vezet.
Három kincsem van:
erre vigyázok s ezt őrzöm: az első a szeretet,
a második az elégedettség, a harmadik az alázat.
A szeretet bátorrá tesz,
az elégedettség nagylelkűvé tesz,
az alázat képessé tesz a világuralomra.

Az emberek ma bátrak úgy, hogy szeretetüket feladják,
nagylelkűek úgy, hogy elégedettségüket feladják,
de mindenekelőtt feladják az alázatot.
Ez a halál.
Csak a szeretet tart ki a harcban és
szilárd a védelemben.
Akit az ég meg akar menteni,
szeretettel őrizteti.

Nem kell, hogy a küszöböt átlépjed
s a világot mégis megismerheted.
Nem kell, hogy az ablakon kinézz
s az ég értelmét megértheted.
Minél távolabbra indulsz,
annál kevesebbet fogsz megismerni.
A bölcs:
Nem indul sehová, s mégis a célhoz érkezik.
Nem tekintget maga köré, mégis minden dolgot a nevén nevez.
Nem tevékeny, és mégis eléri a tökéletességet.

Lao-ce

2008. április 24., csütörtök

Idézet - Vörösmarty Mihály


Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat és tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád.

Vörösmarty Mihály

2008. április 23., szerda

Márai Sándor: A szívről

De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted: elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok, hogy a reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember is elég. S nem igaz, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív.

Márai Sándor

Idézet - Babits Mihály


Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály

Szeretet - József Attila

A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él.

József Attila

Szeretet - tanítóbeszéd

Legyen benned szeretet mindenki iránt, senki sem más, mint a többi.

Rámakrishna

2008. április 20., vasárnap

Mosoly

A mosoly letörli könnyeid,
Hogy meglásd, hogy ragyog a nap.
Begyógyítja a sebeid,
Mely mohó vágyakból fakad.
Úgy játszik veled, mint fény és az árnyék,
Hogy tudtodra adja, az élet csak játék.
Meglágyítja szíved, hogy átláss kristályüvegén.
A mosoly ily lágy, s egyszerre kemény.
Megmunkál, összegyúr, légy bár edzett, mint az acél.
A mosoly szelíd valósága szíved rejtekéig elér.
Ízleld hát meg zamatát, e benső varázsnak,
Arcod édességét, melyet mindenki láthat.

Tíz erkély

A teljes lét: élet-nélküli.
A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes működés: változás-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány-nélküli.
A teljes boldogság: öröm-nélküli.
A teljes zengés: hang-nélküli.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

Az alkalmatlan kísérő

Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla. S ha különbnek érzed magad azoknál, akik még az út elején vannak, s magadnál különbnek azokat, akik már célbajutottak: behagyod csapni magadat az idő káprázatától; hiszen hogy valaki az út elején, közepén, vagy végén van-e, csak dátum különbség.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

2008. április 19., szombat

Felismertelek

A szellők játékában felismertelek,
A lángsugarú nyárban megéreztelek.
Ha pillangót fogtam a zöldellő réten,
Te néztél vissza rám, ha szemébe néztem.
Benne vagy a nyárban,
Benne vagy a télben,
Benne vagy a forró
Édes ölelésben.
Benne vagy az érintés
Szelíd bársonyában,
Benne az asszonyok
Fénylő mosolyában.
Te vagy az akarat
A szilárd férfikézben,
A gyöngédség, az erő,
A tavaszi szélben.
Rám mosolyogsz néha,
Mint huncut kisgyerek,
Mert szememben látod már,
Felismertelek.
Mutasd meg Uram, igaz arcodat,
A káprázaton túli ÉNEM,
A végtelen utat.

2008. április 18., péntek

Ajándék

Ne kérdezd, hogy honnan, s miért.
A szeretet sem kérdi, minek, s kiért.
A szeretet mindenki jussa, otthona.
Nincsen oka, nincs évszaka.

Keresd a szót

Keresd a szót, mely igaz.
Keresd a szót, mert vigasz.
Lehet, hogy épp most megtalálod.
Ha a világot kerek egésznek látod.
Mert a világ mindenütt ugyan az.
Úgy fent, mint lent,
Úgy kint, mint bent, mind igaz.
Ha így tekintesz majd fel az égre,
vagy kedvesed csillogó szemébe.
Meglátod, s megtalálod.
Az Igazság fényében, önmagad csodálod.

Az elmosódó határok

Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: ,,ez is én vagyok”; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak egybemosódó világát: ,,ez is én vagyok”; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: ,,ez is én vagyok”. Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka, pihenés, társaság, magány.

Weöres Sándor - A Teljesség felé

2008. április 17., csütörtök

Szeress

Én vagyok a kezdet és a vég,
Alfa és Omega.
Belőlem fakadtál,
S majd ölembe térsz haza,
Ezért ó ember,
Időd ne vesztegesd.
Szeress, míg nem késő,
Addig szeress.

Ifjak és vének szépsége

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.
S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.

Weöres Sándor - A Teljesség felé

Az élet megértése

Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek folyton cserélődnek, egymásra rétegeződnek, akár egy zenemű motívumai, vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben, a jelenkorban és a saját hétköznapjaidban a jószándék, szenvedély, hazugság, erőszak egymásba-mosódó vonulását: mindaz, amit magában-véve rossznak, csúfnak, aprónak ismersz, oly harmóniává szövődik, mit a felhők vándorlása, vagy a hegykúpok láncolata.
Az éltet úgy kell megérteni, mint egy zeneművet. Ha eltudsz vonatkoztatni mind attól a kellemes, vagy kellemetlen hatástól, melyet az élet dolgai, egyenként egyéniségednek jelentenek: felismered a közös szépséget a hullámok játékában és tested fájásaiban és az események váltakozásában és érzéseid, gondolataid áramlásában és mindenben. Mind más és mindig más és mégis mindig azonos. A dolgoknak nem a szerepét és hatását figyeld, inkább a mintázatát és iramát: csak ezen az úton értheted meg az élete, természetet, embertársaidat és önmagadat.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

Természetes igények

A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

Az erkölcs

Az erkölcs, I.

Az erkölcs, mit kényszeredetten és kedvetlenül viselsz: nem erény, csak gyöngeség.
Az erény mindig kiterebélyesül. Nincs az a bűn, mely ne volna közelebb az erényhez, mint a sokféle zsugorgó ál-erény.
Ha erkölcsös vagy, ennek próbája, hogy nem az erényed igáját érzed, hanem tündöklését, zamatát, erejét.
Ha erkölcsös vagy, ennek próbája, hogy erényt és bűnt egyformán és sóvárgás nélkül szeretsz.

Az erkölcs, II.

Hiába óvakodsz a bűntől, ha az ál-erényt magadra bocsátod. Az erény és bűn mennél fejlettebb, annál tágabb; az ál-erény mennél fejlettebb, annál görcsösebb. A bűnből mindig lehet erény, de az ál-erényből bajosan.
Az ál-erények mindegyike valamely igazi erényen élősködik, amellyel össze szokták téveszteni. A vallásosság élősdije a türelmetlen felekezetiség és kenetes ájtatoskodás, a hazafiságé az erőszakos sovinizmus, az emberszereteté a fontoskodó közéleti buzgalom, a tudományé az ál-tudományos kandiság, a művészeté a társadalmi sürgő-forgó művészkedés-műpártolás, a mindennapi szorgalomé a sárba-ragadó gürcölés, a jóságé a csepegős-szívű jótékonykodás és tolakodó vigasztalgatás, a szerelmi tisztességé a házastársra horgászó mohóság és mások szennyesében turkálás, stb.
Az erény sosem erőszakos; ezzel szemben bármelyik ál-erény jelszava lehetne: ,,Amit én nem teszek, másnak sem szabad.”
Az ál-erények fojtogatják a hitet, igazságot, erkölcsöt, tudást, szépséget; mindazt, ami az emberiség állandó kincse, megmérgezik, azáltal, hogy rájuk hivatkozva kötelezővé teszik saját töpörödöttségüket.

Az erkölcs, III.

Erény mindaz, mely az örök mértékkel megegyezik s a teljesség felé emel; bűn mindaz, mely az örök mértékkel szembeszegül s a teljességtől távolít.
Aki a teljességet eléri, az örök mértékkel azonosul: nincs erénye és nincs bűne többé; ahogy a tűznek nem erénye, hanem természete a világosság, éppúgy a teljességgel azonosult lénynek nem erénye, hanem természete az örök mérték szerinti működés. A teljességben nincs jó és rossz, nincs érdem és hiba, nincs jutalom és büntetés.

Weöres Sándor - A Teljesség felé

2008. április 14., hétfő

Szeretet nélkül

Szeretet nélkül nem vagyok én semmi.
Csak egy marék por, hát ennyi.
Szeretet nélkül hitvesztett vagyok.
Rögös utakba taposott lábnyomok.

Szeretet nélkül létem mit sem ér,
Csak éhségem növelő keserű kenyér.
Szeretet nélkül mindig szomjazom,
Szikrázik bánatom a hófehér havon.

Minden eljön egyszer, s minden el is múlik,
Csak szeretet kísér halálomon túlig.
Szerettem már százszor, szívem most szeret,
De soha még úgy, ahogy Isten szeret.

Ó Örökkévaló, taníts meg szeretni,
A Kozmikus dalra táncolni, nevetni.
Egyedül oly kicsi, gyenge vagyok,
Hát tégy velem úgy, ahogy Te akarod.

A jóságról

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

A szeretetről

A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benn tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.
Éppígy, aki gyökerét az élettől a létbe helyezte; a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.
Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

Az élet tanításai

Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
,,Mihelyt nem kell: mindenem a tied” – ez az élet vásárcsarnokának felirata.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

A vágyak idomítása

Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle.
Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

A Vallásosságról

Ha múló egyéniségeden áttörve, önmagad mélyén az örök lélekbe ha-tolsz: úgy hódítod meg a teljességet, mint hadvezér a várat.
Visznek a teljesség felé könnyebb utak is. Nemcsak úgy egyesülhetsz Is-tennel, ha minden ideigleneset átszakítva a múlhatatlanba nyomulsz. Az ima és áldozat segítségével érzéseidet megtoldhatod olymódon, hogy Isten-hez elérjenek. A templombajárás, szertartás, áhítat, könyörgés, bűnbánat, erény, ha teljes szívvel végzed és nem akarsz földi javakat koldulni az égi hatalomtól, mind Istenhez vezet: általuk Isten hozzád hajol, érzed az ő csókját és mindinkább eggyé válsz vele.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

2008. április 11., péntek

Az Isten

Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel.
Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten.
Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen, időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel.
Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint „van”-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket.
Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkivánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

A teljesség

Van Isten? Nincs Isten? – Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.
Van öröklétem? Nincs öröklétem? – Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.
Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.
Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit mert rávonatkozólag minden „igen” és „nem” ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.
Weöres Sándor - A Teljesség felé

2008. április 10., csütörtök

Weöres Sándor - A teljesség felé (bevezető)

Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
Qui vides quod ago, tace opera mea.

(Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám
.)
Egy apokrif János-evangéliumából

Márai Sándor: Meg kell várni a dolgokat...

Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon...
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
Márai Sándor

Márai Sándor: A szomorúságról

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!
Márai Sándor

Szent Teréz imája

Szent Teréz imája:

Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságaidat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat teljesen a tiéd és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké.

2008. április 9., szerda

Márai Sándor: A lustaságról

Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, amikor a pillanat előtt maradunk lusták, amikor nem gondoljuk, mondjuk, vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki a kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg a levelet, vagy nem jegyezzük fel a gondolatot, rögtön akkor, abban a pillanatban. Ez az utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.
Márai Sándor

Deepak Chopra - Merlin és Artúr király (1. lecke)

ELSŐ LECKE

A mágus mindannyiunkban létezik.
A mágus mindent lát, és mindent tud.
A mágus minden ellentét, így például a világosság és a sötétség,
a jó és a rossz, az öröm és a szenvedés ellentétei fölött áll.
Mindaz, amit a mágus lát, a láthatatlan világban gyökerezik.
A természet a mágus hangulatait tükrözi.
A test és a tudat szunnyadhatnak, de a mágus mindig ébren van.
A mágus birtokolja a halhatatlanság titkát.

- Tessék, kóstold meg – szólt egy napon Merlin, és egy tál levest tolt a gyermek Artúr elé.
Artúr bizonytalankodva engedelmeskedett. De az étel nagyszerű vadhúsleves volt, amit Merlin erdei gyökerekkel ízesített, amikor a fiú éppen nem nézett oda. Ellenállhatatlanul finom volt, s Artúr mohón mártotta bele ismét kanalát, de a mágus ekkor kivette kezéből a tálat.
- Várj, kérek még! -, szólt még mindig teli szájjal.
Merlin azonban a fejét rázta.
Az egész lakoma benne van az első kanálban – dorgált szelíden.
Artúr először csalódottságot érzett, de azután rájött, olyan elégedett, mintha megette volna az egész tálnyi levest. Később, míg Artúr a fa alatt szundikált, Merlin csendesen odalépett, és az egész nagy tálat letette melléje. Elmenőben így szólt: - Csak gondolj bele, mire szolgálna a mágus iskolája, ha bemutathatnék mindent már az első leckében?!

A LECKE MEGÉRTÉSE

Egy élet kell ahhoz, hogy megtanuljuk a mágus tanítását, de mindaz, ami majd évek, évtizedek során bontakozik ki számunkra, már ott van Merlin legelső leckéjében. Ekkor mutatkozik be a mágus. Leírja számunkra az élet, a halandó és halhatatlan közötti feszültséget. Mindezt csodás módon. Mert Merlin nem jelenik meg testi alakjában. A formáknak nincs jelentősége az ő számára. Látta a világok keletkezését és elmúlását, korszakok kibontakozását, és hozzáállása mindig mindenhez, örökké azonos volt: ő a látó.
A mágusok látók. Mit látnak? A teljesség valóságát, nem csupán sok-sok részletet.
- Te mindig mágus voltál? – kérdezte Artúr.
- Hogyan lehettem volna? – válaszolta Merlin. – Egykor én is ugyanúgy járkáltam, mint most te. Ha az emberre tekintettem, csupán hús-vér alakban láttam. De az idő múlásával észrevettem, hogy az az ember egy házban lakik, s ezáltal kitágítja testét: a boldogtalan és zavaros érzelmű emberek rendetlen házban laknak, a boldog és kiegyensúlyozott emberek pedig rendezett házakban. Ez csak egyszerű megfigyelés volt, de aztán arra gondoltam, hogy amikor megnézek egy házat, valójában a lakóját ismerem meg jobban.
Azután a látásom szélesebb lett. Ha rátekintettem valakire, elkerülhetetlenül megláttam vele a családját és a barátait is. Ezek is a személy kiterjesztéseit jelentették, s még többet mondtak el róla. A látásom pedig tovább szélesedett: az ember megjelenése mögé láttam. Láttam az érzelmeit, a vágyait, a félelmeit és az álmait. Ezek is minden kétséget kizáróan a személyiség részei, csak épp észre kell venni!
A minden emberből kiáradó energiákra kezdtem figyelni. Ekkorra a hús-vér valóság veszített jelentőségéből, s lassan bárki, akivel találkoztam, egész világokat jelentett számomra. Végül rájöttem, hogy minden élő az egész világmindenséget hordozza magában, csak éppen különböző álruhákban.
- Valóban így van? – kérdezte Artúr.
- Egy nap majd felfedezed, hogy magadban hordozod a világmindenséget, s ekkor te magad is mágussá leszel. A mágus nem a világban él, hanem a világ él őbenne.
Századról századra a mágust mindig felkutatták, akár a mély erdő barlangjaiban élt, akár tornyokban vagy templomokban. A mágusok különböző neveket is viseltek, mint pl. filozófus, csodatevő, látnok, sámán, guru. “Mondd meg, miért szenvedünk? Mondd meg, miért vagyunk túl gyengék ahhoz, hogy jó életet alakítsunk ki a magunk számára?” A halandók csak a mágusoknak tehették fel e nehéz kérdéseiket.
Figyelmes hallgatás után a mágusok, a mesterek és a guruk mindig ugyanazt mondták: “Meg tudok oldani minden tudatlanságot és szenvedést, ha azt megérted, hogy: benned lakozom. Ez az elkülönült ember, akihez látszólag beszélsz, valójában nem különálló. Egyek vagyunk és azon a bizonyos szinten, a kérdéseid közül már egyik sem létezik.”
Amikor Artúr egyszer arról panaszkodott, hogy Merlin az erdőben szinte fogva tartja őt, és csupán pillanatokra láthatja az emberi világot, a mágus rámordult.
A világot? Miből gondolod, hogy azok az emberek, akiket a faluban láttál, élnek? Az öröm és a bánat foglalkoztatja őket, az egyiket keresik, a másikat minden erővel igyekeznek elkerülni. Állandóan az izgatja őket, és az okoz nekik mélységes aggódást, hogy gazdaggá vagy szegénnyé lesznek-e.
Szerencsére a bennünk lakó mágus semmi ilyesmit nem él át. Ő az igazságot látja, s nem látja a valótlant. Az ellentétek játéka – öröm és bánat, gazdagság és szegénység, jó és gonoszság – csupán addig tűnik valósnak, amíg nem a mágus tágabb szemszögéből nézed a dolgokat. Természetesen az átlagember számára a napi élet fenti drámái nagyon is valósak. Az élet külső megnyilvánulásai jelentik magát az életet mindaddig, amíg az érzékeidnek hiszel: annak, amit látsz és érzel.
A halandók midig a mágushoz fordulnak, hogy a jelenségek e rabságából kiszabaduljanak, s minden értelmet kapjon. “Kell valami többletnek lennie, amiért élnünk érdemes”, gondolták, bár nem tudták pontosan, mi lehet ez a többlet.
- Tölts némi időt azon töprengve, hogy miért látsz valamit, s ne csupán azzal, hogy mit látsz! - tanácsolta Merlin Artúrnak.
Az első lecke tehát: tekints a határos énednél mélyebbre, hogy megpillanthasd határtalan énedet! Less a halandó álarca mögé, hogy megleld a mágust! Benned lakik, s nem találod meg sehol máshol. Ha viszont egyszer fölfedezted, te magad is látóvá leszel. Lépésről lépésre fog ez megvilágosodni számodra. Mielőtt igazi látóvá lennél, már érzed majd, hogy az élet többet hordoz, mint amennyit megélünk belőle. Olyan az, mintha egy csendes hang suttogná: - Találj meg! – E hang érzelemmentesen, békésen, önmagával harmóniában és nehezen megfoghatóan szólít. A mágus hangja, de a tiéd is!

A LECKE MEGÉLÉSE

Merlin mondanivalója finoman hat, ahogy a víz is mélyen beszivárog a földbe. A ma fakadó források vize évezredekkel, talán évmilliókkal ezelőtt hullott esőként a Földre. Senki sem ismeri igazán e rejtett vizek életét, hogy merre haladnak, mi történik velük a mélyben rejlő kövek közt. De kiszabadulva a gravitáció erejéből, e vizek a felszínre törnek, és csodásan tiszta forrást hoznak létre.
Így van ez Merlinnel is. Ha kis időt csendes üldögéléssel és odafigyeléssel töltesz, a szavak lassan átjárnak. Engedd, hogy ez megtörténjen, engedd, hogy a bölcsesség elvégezze a maga munkáját! Ne várj, ne feltételezz bármiféle eredményt, de légy készen mindarra, ami történik! Mert akármi történik, az jó lesz.
Az első lecke arra szolgál, hogy megtaláld a mágust és megtanuld becsülni a látásmódját. Ez igencsak különbözik a Te - gondolataidtól és érzelmeidtől meghatározott – látásmódodtól. Érzelmi éned érez és válaszol. Érzelmeid azonnaliak, hasonlítanak a tengeri rózsa minden érintésre összeránduló karjaihoz. A fájdalom érzelmi összehúzódást okoz, az öröm pedig kiterjeszkedést és felszabadultságot.
Az értelem nem azonnali módon válaszol. Az agy emlékek óriási tárházát őrzi és újra meg újra, átszáguld közöttük. Összehasonlítja az új élményt a régiekkel és döntést kínál: ez jó, az rossz, ezt érdemes megismételni, mást viszont nem. Az érzelmek tehát azonnali, átgondolatlan választ adnak minden helyzetre, miként a csecsemő is önkéntelenül mosolyog vagy sír. Az érzelem bevonja az emlékbankot majd késleltetett választ ad.
A mágusnak viszont nincsenek ehhez hasonló válaszai – sem azonnaliak, sem késleltetettek -, Merlin egyszerűen csak van. Ez mégsem tehetetlen létezés csupán! A mágus világában minden azon a meglátáson alapszik, hogy minden én magam vagyok. A mágus világelfogadása tehát az önelfogadás fényében történik. Ez a szeretet fénye.
Furcsának tűnhet, de a mágus szerint a szeretet a csendben rejtőzik. Ha érzelemként nézzük, a szeretet érzéshullám, az erős megszólításra adott pozitív válasz. Az értelemnek megvannak a saját, de ettől alig eltérő útjai: a “szeretem ezt…” alapvetően azt jelenti: “Szeretem megismételni azt, ami olyan jó érzést okozott korábban”. Tehát az érzelem is, az értelem is kiválasztó elem. A választás nem rossz, de erőfeszítést igényel. S bár mindannyian azt tanultuk, hogy az erőfeszítés hasznos, vagy munka nélkül nem érhetünk el semmit, a dolog nem egészen így áll. A létezést vagy a szeretetet nem tudjuk erőfeszítéssel elérni. A finomabb rétegben a kiválasztás elutasítást is tartalmaz. Az érzelem egyszerre egy valamire összpontosít. Mielőtt azt mondhatnád “ezt szeretem”, el kell utasítanod más lehetőségeket. Az elutasított dolgok könnye kapják a félelem színezetét. Az értelem és az érzelmek a fájdalmat, a szenvedést, nem tekintik közömbösnek: félnek tőlük, ezért elutasítják. A kiválasztás szokása igen sok energiát emészt fel, mert az értelemnek állandóan készenlétben kell állnia, ügyelnie kell arra, hogy a megbántottság, a csalódottság, a magányosság és számos további fájdalmas tapasztalás ne ismétlődjön. Marad-e így még helye a csendnek?
Mert csend nélkül nem jut szóhoz a mágus! Csend nélkül nincs mód az élet igazi érzékelésére, holott az olyan finom a mélyebb rétegekben, mint a zárt rózsabimbóban nyugvó szirmok. Amikor a halandók tanácsot kérnek a mágustól, nem azért teszik, mintha észrevették volna, hogy a mágus félelem nélkül él. A mágus elfogadással, sőt örömmel nyugtázza mindazt, ami éri. – Hogyan tudsz ilyen lelki békében élni? – kérdezik a halandók. És a mágus válasza: - Nézz magadba, ott van a béke!
Tehát a Merlin világába vezető első lépésként elég azt felismerni, hogy létezik. Amikor e lecke feldolgozásán töprengve üldögélsz, értelmed fellázadhat, nemet mondva minden, az övétől különböző látásmódra. Érzelmeid csatlakozhatnak ehhez a bizalmatlansághoz, aggódáshoz, unalomhoz, kételkedéshez vagy bármi máshoz, ami felmerül benned. Ne állj ellent az ilyen érzelmeknek! Ezek a választáshoz kapcsolódó régi, megszokott érzelmek. Értelmed azzal teszi fontossá magát, hogy elutasít. Éveken keresztül hűséggel szolgált, hiszen a kellemetlen dolgokat távol tartotta tőled. Kérdés az, hatékonyak voltak-e az értelem taktikái? Az értelem sikeresen tehet eszessé, de ettől még aligha leszel képes boldoggá, kiteljesedetté és önmagaddal békében élővé lenni. Merlin nem száll vitába az értelemmel. Minden vitát a gondolkodás okoz, de a mágus nem gondolkodik. Csak lát. Ez a varázslat kulcsa! Mindazt, amit meglátsz belső világodban, megvalósítod külső világodban is. Élj együtt ezzel az első leckével, engedd a bölcsesség cseppjeit belső éned titkos mélységeibe szivárogni, és figyelj. A mágus benned van, és egyetlen dolgot akar: megszületni!
folytatás: a 2. lecke

2008. április 7., hétfő

Márai Sándor (idézet)

Nem kívánhatom az emberektől, hogy igazságosak legyenek. De magamtól megkövetelhetem ezt, akkor is ha minden és mindenki igazságtalan körülöttem. Nincs módom engedményekre magammal szemben.
És mégis, mégis hiszek a csodában.

Márai Sándor: Napló 1943-1944.

Baranyi Ferenc: Nézni

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,
ne szólj száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor már beszélni nem kell.

Gabriel Garcia Marquez - 13 JÓTANÁCS AZ ÉLETHEZ

Gabriel Garcia Marquez
13 JÓTANÁCS AZ ÉLETHEZ

1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
2. Senki sem érdemli meg a könnyedet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.
5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted, ül és tudod, hogy sosem lehet a tied.
6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor, sem amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.
8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.
11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hited. Csak légy óvatos!
12. Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged.
13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

2008. április 5., szombat

A Fényadó imája

Köszönöm, hogy VAGY, hogy találkoztunk.
Szeretlek.
Elfogadlak – akárki vagy, akármilyen vagy.
Nem várok Tőled semmit.
Nem megváltoztatni akarlak, hanem megváltozni akarok Általad. Köszönöm, hogy léted arra indít, hogy túllépjem felszíni önmagam, és a tolakodó lényegtelenen túl felismerhetem a Benned és Bennem lakozó Mindenséget, azt, hogy a Mindenség Szívében Egyek vagyunk.

Ady Endre - LÁTHATÓ AZ ISTEN

LÁTHATÓ AZ ISTEN

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:
Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.
Ady Endre

A szeretetről szóló tanítóbeszéd

A szeretetről szóló tanítóbeszéd

Aki jó úton jár, így cselekedjék, hogy elérje a nyugalom állapotát:
Legyen rátermedt, becsületes, egyenes, nyájas szavú, szelíd és szerény,megelégedett, kevésigényű, mértéktartó, egyszerű életet élő,érzékeit uraló, körültekintő, tartózkodó, érdekektől nem érintett.Ne tegyen semmit sem, amit a bölcsek rosszallnának.
Így fohászkodjék:
Ami csak él, legyen boldog és békés, töltse el a boldogság. Mindent,ami csak él - legyen gyenge vagy erős, hosszú, nagy- vagy középtermetű,rövid, kicsiny vagy vaskos, látásból ismert vagy sosem látott, távolbanvagy közelben lakó, létező vagy létezést kereső - kivétel nélkülminden lényt boldogság töltsön el.A másikat senki tönkre ne tegye, meg ne alázza. Haragból vagy ellenszenvből senki se kívánjon a másiknak rosszat. Ahogyan az anyavédi a gyermekét, egyetlen gyermekét, akár az élete árán is,úgy terjessze ki a szívét határtalanul mindenre, ami csak él. Terjessze ki szerető szívét minden világra - fölfelé, lefeléés minden irányban - , akadályok nélkül, gyűlölködés nélkül,ellenségeskedés nélkül.

Amíg az ember ébersége lankadatlan, tartsa fönn ezt a tudatosságot, akár áll, akár jár, akár ül, akár fekszik. A Felébredett tanításaszerint ezt mondják magasztos állapotnak.
Nem bonyolódván vélekedések hálójába, erényekkel ékesen és átlátássalfölvértezve, az ember föladja az érzéki örömök iránti vágyakozást.Az ilyen ember bizony nem tér vissza a szenvedés világába.
Itt végződik a szeretetről szóló tanítóbeszéd.

Anthony de Mello

Anthony de Mello: Bebörtönözöttség
- Te roppant büszke vagy az intelligenciádra - szólt a Mester az egyik tanítványhoz. - Olyan vagy, mint az az elítélt, aki büszke a börtöncellájának nagyságára.

Anthony de Mello: Gépiesség
Egyszer a Mester azt kérdezte tanítványaitól, hogy melyik a fontosabb, a bölcsesség vagy a cselekvés. A tanítványok egyhangúlag válaszoltak:
- A cselekvés, természetesen. Mi haszna van annak a bölcsességnek, amelyik nem nyilvánul meg a cselekvésben?
- És mi haszna van- kérdezte a Mester - annak a cselekedetnek, amelyik egy meg nem világosult szívbõl származik?

Anthony de Mello: Szótlanság
- Mi a haszna a tanulástoknak és az áhítatotoknak? Bölcs lesz-e a szamár attól, hogy könyvtárban él, vagy szentté válik-e a templomban lakó egér?
- Mire van hát szükségünk?
- Szívre.
- Hogy szerezhetjük meg?
A Mester nem szólt semmit. De mit is mondhatott volna, amibol nem kreáltak volna tudományt, vagy nem tették volna meg áhítat tárgyává?

Anthony de Mello: Okozati viszony
Mindenki nagyon meglepõdött a Mester modern hasonlatán:
Az élet olyan, mint egy autó.
Csendben vártak, mert tudták, hogy a magyarázat sem várat magára sokáig.
- Igen, igen – mondta nagy sokára. – Az autóval messzi tájakra utazhatunk.
Újabb csend.
- De a legtöbb ember elébe fekszik, hagyja, hogy keresztülrohanjon rajta, s aztán szidja az autót a balesetért.

Anthony de Mello: Mozgás

A tanítványokhoz, akik állandóan a bölcsesség szavaiért nyaggatták, a Mester így szólt:
- A bölcsességet nem lehet szavakban kifejezni. Az a cselekvésben nyilvánul meg.
De amikor azt látta, hogy a tanítványok hanyatt-homlok vetették magukat a munkába, hangosan felnevetett és azt mondta:
- Ez nem cselekvés, hanem mozgás.

Anthony de Mello: Jelenlét

- Hol keressem a megvilágosodást?
- Itt.
- Mikor nyerem el?
- Éppen most.
- De akkor miért nem érzem?
- Mert nem látsz.
- Mit kellene látnom?
- Semmit, csak nézz.
- Mire?
- Amire a szemed rápillant.
- Másként kell valahogy néznem?
- Nem, a közönségcs nézés jó lesz.
- Nem úgy nézek állandóan?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert ahhoz, hogy láss, jelen kell lenned. Tóbbnyire valahol máshol vagy.

Anthony de Mello: Odafigyelés

- Hogy fogom megtapasztalni a teremtéssel való egységemet?
- Hallgatással - mondta a Mester.
- És hogyan kell hallgatnom?
- Légy fül, ami a világ minden egyes dolgára odafigyel. Abban a pillanatban, amikor azt hallod, hogy te magad mondtál valamit, állj meg.

Anthony de Mello: Menekülés

A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:
- Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát, vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?
- Rejtõzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.

Anthony de Mello: Vallás

A kormányzó egyik utazása során belépett a Mesterhez, hogy tiszteletét tegye nála.
- Az állam ügyei nem hagynak nekem idõt hosszabb értekezésre - mondta. - Össze tudná foglalni a vallás lényegét néhány mondatban egy olyan elfoglalt embernek, mint például én?
- Egyetlenegy szóval megmondom Önnek, méltóságos uram.
- Hihetetlen! Mi az a szó?
- Csend.
- És hogyan érhetem el a csendet?
- Elmélkedéssel.
- És ha szabad kérdeznem, mi az az elmélkedés?
- Csend.

Anthony de Mello: Virrasztás

- Van valami, amit én magam tehetnék azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást? - kérdezte a tanítvány.
- Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen - mondta a Mester.
- De akkor mi haszna van a lelki gyakorlatoknak, amelyeket kötelezõvé teszel a számomra?
- Hogy biztosan ébren légy, amikor a nap kezd felkelni.

Idézet

Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz.
Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod.
Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
Valamennyien tanulók, cselekvők, tanítók vagyunk.

Idézet

Helyzetünk nehézségei azért vannak adva, hogy jóságunkkal és állhatatosságunkkal kiküszöböljük, eltüntessük őket. Helyzetünk komorsága arra való, hogy isteni fénnyel megvilágítsuk. Helyzetünk keserűségei azért vannak, hogy türelmes bizakodással elviselhessük őket. Helyzetünk veszélyei, hogy bátorságunkat bizonyítsuk. Helyzetünk kísértései, hogy hitünkkel legyőzzük őket.

Idézet

Ha azt a helyzetet, amelyben vagyunk, nem tudjuk jóvá és szentté tenni, akkor semmiféle helyzetet nem tudunk azzá tenni.

Oszd meg amid van

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
Hamvas Béla

Hemingway

Talán semmi sincs szebb a világon
mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízhatunk, akinek kedves
arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég, hogy
vidámak és nagyon boldogok legyünk.
Hemingway

Deepak Chopra - Merlin és Artúr király

A MÁGUS ÚTJA

- Hallottál már a mágus útjának nevezett tanításról? – kérdezte egyszer Merlin.
Artúr felpillantott sikertelen tűzrakási kísérletéből. A tűzgyújtás nehéz művelet volt a nyugati tartományok kora tavaszi párás reggelein.
- Nem, sohasem hallottam róla – mondta Artúr rövid gondolkodás után. – Mágusok? Arra gondolsz, hogy ők különleges dolgokat visznek végbe?
- Nem, csak olyasmiket, amiket mi is teszünk – válaszolt Merlin. Ujjainak egyetlen csettintésével lobbantotta lángra az Artúr által összegyűjtött aprófa nedves halmát, mert elunta a fiú ügyetlen kísérletezését. Azonnal fellobbant a láng. Merlin ekkor kitárta tenyerét, és ennivalót szerzett a puszta légből: két vörösesbarna burgonyát és egy maréknyi gombát. – Tűzd ezeket a nyársra, és süsd meg! Mondta.
Artúr magától értetődően bólintott. Kb. tízesztendős volt, és csak Merlint ismerte. Ameddig csak vissza tudott emlékezni, mindig együtt voltak. Bizonyára volt valaha édesanyja, de arcát még haloványan sem tudta felidézni. Megszületése után néhány órával a fehér szakállú öregember már érvényesítette a királyi csecsemőre vonatkozó jogait.
- Én vagyok a mágus tudományának utolsó őre – mondta Merlin -, és talán te leszel az utolsó, aki megtanulja azt. Artúr a nyársakat a tűz fölé rakva hátratekintett a válla fölött. Kíváncsi lett. Merlin Mágus lenne? Sohasem tűnt föl neki. Kettesben éltek az erdőben és a kristálybarlangban. A barlang derengése adott nekik fényt. Artúr úgy tanult meg úszni, hogy hallá változott. Ha enni akart, megjelent az élelem, vagy éppen Merlin adott neki valamit. Nem így áll a helyzet mindenkivel?
- Tudod, hamarosan elmész innen – folytatta Merlin. - Vigyázz, ne ejtsd azt a burgonyát a tűzbe! – Persze a fiú már bele is ejtette. Mert Merlin visszafelé élt az időben, és figyelmeztetései mindig túl későn érkeztek, mindig csak az apróbb balesetek után. Artúr letörölte a hamut a burgonyáról és visszatette a zöldellő fáról vágott nyársra.
- Sose bánd, majd az lesz a tied! – mondta Merlin.
- Mit értesz azon, hogy elmegyek? – kérdezte Artúr. Csak ritka alkalmakkor járt a közeli faluban, amikor Merlin piacra ment, de ilyenkor a mágus elővigyázatosan mindkettőjüket vastag, csuklyás köpönyegbe öltöztette. Mivel a fiú jó megfigyelő volt, nyugtalanította az, amit másoknál látott.
Merlin különös, bandzsító tekintettel nézett tanítványára. – A mocsárba küldelek, vagy – ahogyan a halandók nevezik – a világba. Azért őriztelek meg ennyi éven át a mocsártól, hogy olyasmire tanítsalak, amit sosem szabad elfelejtened. – Merlin hatásszünetet tartott, majd folytatta – A mágus útjára.
Miután kiejtette ezeket a szavakat, hosszú ideig egyikük sem szólalt meg, ahogyan ez régi barátoknál már csak lenni szokott. Szinte együtt lélegzett az öregember és a fiú, s így Merlinnek éreznie kellett, milyen nyugtalanul, ketrecbe zárt tigrishez hasonlóan vágtatnak Artúr gondolatai.
Elköltötték az étket, és a fiú elment, hogy megmosdjon a barlang alatti azúrkék tavacskában. Amikor visszatért, Merlin a kedvenc szikláján napozott (bár a napozás kifejezés sajátosan értendő: a boglyas felhők épp csak annyira nyíltak meg, hogy egyetlen napsugár áthatolhasson a fák koronáján, és elérje a mágus hófehér haját). Ekkor szólalt meg először a fiú: - és mi lesz veled?
- Velem? Ne légy beképzelt! Egész jól elleszek a segítséged nélkül is, köszönöm. – Amint rövid visszavágása végére jutott, Merlin máris érezte, nagyon megbántotta a fiú érzelmeit. De a mágusok nem szívesen kérnek elnézést. Ekkor egy szép, fehér kőrisből készült íj jelent meg Artúr előtt a földön, aki buzgón lehajolt érte, és rögtön kezdte felhúrozni. Saját jelrendszerüket ismerve, ez volt az öregember bocsánatkérése.
- Nem magam miatt aggódom – folytatta Merlin -, hanem a tudás elvesztése miatt. Mint mondtam, talán te leszel az utolsó, aki megismeri a mágus útját.
- Akkor majd gondoskodom róla, hogy el ne vesszen! – ígérte Artúr.
Merlin bólintott. Aznap már nem beszélt a mágus útjáról és számos további napon sem. Aztán egy júniusi reggelen Artúr arra ébredt, hogy fenyőtű ágyát hó borítja. Didergett és felült. Őzbőr takarójáról fehér hópelyheket söpört a levegőbe.
- Azt hittem, ezt csak decemberben csinálod – mondta. Merlin nem válaszolt. Némán állt a táborukat borító hóban. Valami furcsa termett előtte: egy nagy szikladarabból kiálló kard. A hideg ellenére egyetlen hópihe sem tapadt a kőre, az ötlábnyi ragyogó damaszkuszi acélból kovácsolt penge ragyogóan szikrázott.
- Mi ez? Kérdezte Artúr. A kő látványa mélyen felzaklatta, de fogalma sem volt róla, miért.
- Semmi – válaszolta Merlin -, csak emlékezz rá!
Egy perc múlva a kard és a kő elhalványodott, s mire Artúr visszatért a reggeli mosdásából, a tisztáson ismét meleg volt, a hópihék elolvadtak a nyári nap melegében, és a kő, mint álom, eltűnt. A fiúnak sírhatnékja támadt, mert megértette: a jelenés Merlin búcsúját jelezte, a búcsút és az emlékeztetést.
Artúr további életének eseményeit jól ismerjük a legendából. Egy havas karácsonyi reggelen, Londonban a kőbe szorult kard csodás módon újra megjelent a katedrális előtt. A templomból kijövő tömeg meglepetésére kihúzta a kardot, és ezzel megérdemelte a királyságot. Hosszú, elkeseredett harcot folytatott ellenfeleivel a trónért, majd királyi székhelyként megalapította Camelotot. Napról napra, életre váltotta a mágus útjának titkait. Halála után történelmi figurává lett. A későbbi korokra maradt, hogy el-eltöprengjenek azon, mit tanított Merlin a kis tanítványának az erdőben töltött évek során, még mielőtt Artúr a kőhöz lépett volna, hogy a drágaköves markolattal egyben a sorsát is megragadja.
Azután Camelot elesett, és rövid idő alatt szertefoszlott Artúr világa. Az ország viszálykodásba és tudatlanságba süllyedt. Merlin – jóslatának megfelelően – fajtája utolsó képviselőjének bizonyult. Utána nincs több mágus a nyugati kultúrában.
De Merlin sohasem hitte, hogy a mágus útjának sorsa a történelem alakulásától függene.
- Amit tudok, az a levegőben van – szokta volt mondani. – Lélegezz, s máris jelen lesz! – A mágusok időtlen dolgokat ismernek, és ennek megfelelően tudásuk tárháza kívül van az időn. Az ösvény nyitva áll. Bárhol kezdődhet, nem vezet sehová, mégis igaz. Mindez kibontakozik számunkra is, ha Merlint hallgatjuk.
folytatás: 1. lecke

2008. április 2., szerda

Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.

2008. április 1., kedd

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcsô, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ô érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezôn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendô, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívébôl
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid áIInak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.

Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy Igen!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?

Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.

Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.