A mosoly letörli könnyeid,
Hogy meglásd, hogy ragyog a nap.
Begyógyítja a sebeid,
Mely mohó vágyakból fakad.
Úgy játszik veled, mint fény és az árnyék,
Hogy tudtodra adja, az élet csak játék.
Meglágyítja szíved, hogy átláss kristályüvegén.
A mosoly ily lágy, s egyszerre kemény.
Megmunkál, összegyúr, légy bár edzett, mint az acél.
A mosoly szelíd valósága szíved rejtekéig elér.
Ízleld hát meg zamatát, e benső varázsnak,
Arcod édességét, melyet mindenki láthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése