2012. október 10., szerda

Neale Donald Walsch - idézetek

Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, azaz az akarást hozod létre a valóságodban. A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája. Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét - gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna. Úgyhogy soha ne könyörögj. Határozz, hogy úgy legyen!

Neale Donald Walsch - idézetek


Halkan szólj, különben azt fogják hinni, hogy csak figyelmet követelsz. Gyengéden szólj, hogy mindenki megismerje a szeretetet. Nyíltan beszélj, különben azt fogják hinni, hogy rejtegetnivalód van. Őszintén szólj, hogy senki se érthessen félre. Gyakran szólj, hogy szavaid eljussanak mindenkihez. Tiszteletteljesen szólj, hogy senki se fosztassék meg a tisztelettől. Szeretetteljesen szólj, hogy minden szavad gyógyíthasson. Énrólam szólj minden szavaddal. Tedd egész életedet ajándékká. Soha ne feledd, te magad vagy az ajándék. Légy ajándéka mindenkinek, aki életedbe lép, és akinek életébe te belépsz. Óvakodj attól, hogy bárkinek az életébe lépj, ha nem lehetsz ajándéka is egyben.

2012. október 9., kedd

Mesterek élete és tanítása [2. fejezet - idézet]

...
Hiszen amikor az Isteni Ige egy gondolata egy emberrel már kapcsolatba lépett és szavakban fejeződött ki, vajon ő vagy a többi ember nem tud-e majd újból kapcsolatba kerülni ugyanezzel a gondolattal a Világegyetemben? Abból, hogy egy gondolat megérintette, és ő ezt kifejezte, nem következik, hogy az a gondolat saját magántulajdonába kerül. Ha magáénak tekinti és megtartja azt, hogyan nyerhet helyet ahhoz, hogy más hasonlót kapjon? Ahhoz, hogy többet kapjunk, oda kell adni azt, amit kaptunk. Ha megtartjuk, stagnálás következik, és olyanok leszünk, mint az a vízikerék, melyet a víz energiája emel föl, de hirtelen, saját elhatározásából egyszer csak visszatartja a vizet, ami eddig megforgatta. Csakhamar mozdulatlanná válik a tehetetlen vízben. Arra van szükség, hogy a víz szabadon folyjon a keréken keresztül, hogy hasznára legyen annak az energia létrehozásában. Ugyanígy van ez az emberrel is. Isten gondolataival kapcsolatba lépve ki kell, hogy fejezze azokat ahhoz, hogy hasznára legyenek. Meg kell, hogy engedje mindenkinek, hogy hasonlóan cselekedjen, azért, hogy növekedhessen és fejlődhessen, ahogyan azt ő maga is teszi.
...

2012. október 3., szerda

Márai Sándor - Alázat

Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem az a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal, nem bizonygatja, hogy igaza van, nem mutogatja hisztériásan bűneit és fekélyeit, nem kér jutalmat az alázatért, mely az emberi nyomorúság és reménytelenség, pimaszság és cinkosság láttára megejti; van egyfajta alázat, mely fegyver is, van egyfajta meghajlás, melyre csak meghajlással lehet válaszolni. Nem mondom, hogy dobd el a kardot. De ne hadonássz vele. Tartsd szerényen, mint a középkor embere, aki tudta, hogy a karddal nemcsak marhát és házat, hanem hitet és eszmét is lehet védeni. Erős akarsz lenni? Maradj nyugodt, figyelmes és alázatos.

2012. január 11., szerda

Avalokiteshvara mantra - Great Compassion Mantra (tibeti verzió)



Avalokiteshvara Mantra


Avalokiteshvara Mantra

Namo Ratna Trayaya, 
Namo Arya Jnana 
Sagara, Vairochana, 
Byuhara Jara Tathagataya, 
Arahate, Samyaksam Buddhaya, 
Namo Sarwa Tathagate Bhyay, 
Arhata Bhyah, 
Samyaksam Buddhe Bhyah, 
Namo Arya Avalokite 
shoraya Bodhisattvaya, 
Maha Sattvaya, 
Maha Karunikaya, 
Tadyata, Om Dara Dara, 
Diri Diri, Duru Duru 
Itte We, Itte Chale Chale, 
Purachale Purachale, 
Kusume Kusuma Wa Re, 
Ili Milli, Chiti Jvalam, Apanaye Shoha



2011. december 16., péntek

Csaba testvér levele - Meggyújtottam két szál gyertyát!


Meggyújtottam két szál gyertyát!

Talán életem egyik legsötétebb időszaka, a Szent Ferenc Alapítvány beindulása utáni második, harmadik év volt. Az anyagi gondok, a hatósági zaklatások, néhány munkatársam megtorpanása nagyon elkeserített. Kicsinek, sebezhetőnek, gyengének éreztem magamat a mindennapi feladatok előtt. Mindenütt sötét felhők és nehézségek voltak, és én újból és újból megtapasztaltam a magam és a munkatársaim korlátait, melyek alól szerettem volna kibújni. Ültem a kápolnában és Jeremiás próféta szavaival keseregtem: "Uram rászedtél, és én hagytam magamat rászedni.... "
Majd beláttam, hogy az önsajnálat nem vezet semerre, és segítséget kértem az újszövetségi szentírástól, mely a Luk. 2, 34-nél nyílt ki...

A Próféta megmondja Máriának, hogy szívét tör fogja átjárni, de Mária a sok-sok nehézség miatt nem keseredik el, nem esik pánikba, hanem előmegy a templomba, és két gerle fiókával fejezi ki áldozatát, háláját az ő Szent Fiáért... Nem ő kér Istentől hálát, ajándékot a világ megváltásában végzett munkájáért, hanem ő ad ajándékot az Istennek, amiért rábízta Teremtője a kis Jézust. Jó volt megérteni, hogy igazából nem csak feladatot kapott az Istenanya, hanem egy hihetetlenül szép lehetőséget is, melyért ő hálás, és melyet alázattal meg is köszön. Számára az ő Szent Fia egy drága ajándék, egy létra, mely a mennybe vezet. E kemény feladat által, Mária kibontakozhat, felnőhet oda, hogy a Mennyek Királynője legyen.  Az ő nagysága, hogy felismerte a lehetőséget és bátran Isten kezét megfogva útra is kelt.

Letettem a Szentírást, elővettem két szép gyertyát és meggyújtottam az oltáron. Lelkemet hihetetlen belső béke, öröm és erő járta át. Megértettem, hogy nem elfutni, kibújni kell a mindennapok feladatai elől, hanem, bátran szembe menve velük, megoldani azokat! Mindent átalakított bennem az, hogy Mária példájára én is megtudtam köszönni a magam feladatát az Istennek. Megértettem, hogy igazából, boldog alázattal nekem kell hálát adnom a gyermekekért, a kollégákért, a mindennapi nehézségekért, mert azokat felvállalva, alázatos becsületességgel megoldva, én is a marék por, felnőhetek oda, hogy a jó Isten partnereként, a világ tovább teremtésében részt vegyek, és talán egyszer én is a világ Urával egy asztalhoz ülhetek...

Persze ez a tisztán látás, megvilágosodás ott a kápolnában, nem csak leállította a feladatok előli menekülési vágyat bennem, hanem hatalmas erőket, forrásokat fakasztott szívemben. Megértettem, hogy én e sajátos feladat megoldására születtem, az árvák befogadása az Isten adta nagy lehetőség számomra. Lassan, ahogyan szembefordultam a feladatokkal, és nem a menekülést, hanem a bátor kiállást választottam, a nehézségek kezdtek meghátrálni, eltűnni. Hihetetlen öröm volt megtapasztalni, a mindennapi gondok embert próbáló erőfeszítéseiben, az Isten gondviselő jelenlétét.

Kedves gyerekeim, ne féljetek a munkától, a mindennapok őrlő erőfeszítéseitől. Ne bátortalanítson el benneteket saját gyengeségetek, korlátaitok tudata sem. Isten az Ő nevében elinduló kis emberke győzelmében akar megdicsőülni. Kicsinységünk, ne gyávává, hanem csak alázatossá tegyen! Az aki a teremtés hajnalán a semmiből a világot teremtette, Az ha felvállalod a feladatodat és bátran neki feszülsz akkor általad tovább is teremti a világot. Csodálatos a hatalmas Isten gyermekeként egy - egy kis morzsáját e világnak alázattal kézbe venni, és szerényen ráfigyelve elkezdeni formálni azt. Hiszem, hogy egyetlen dolog mit lázasan keresnünk kell itt ezen a földön, az a mi saját feladatunk! Az a becsületes munka, mely által a világunkat tovább teremtő Isten partnerei, társai lehetünk. Tudom, hogy a felvállalt munkánk visszahat ránk, és nem csak a kezünk által épül, szépül a világ, hanem általa mi magunk is megszépülhetünk,
kiteljesedhetünk, és megszentelődhetünk.

Hihetetlen távlat, a mindennapi becsületes munka, egy porszem számára! Számunkra, emberek számára az egyetlen létra, mely összeköti e földi létet az örökkévalósággal:  a családunk, a munkahelyünk, a népünk gondjait felvállaló mindennapi kitartó erőfeszítés. Csak az Isten által felkínált szent feladataink megragadása által van esélyünk, hogy a természetfölötti világba felkapaszkodjunk. Amennyiben botladozó gyermeked, férjed, feleséged kezét elengeded és önzőn csak a magad kényelmével törődsz, lehet, hogy csendesebb, egyszerűbb lesz az életed, de egészen biztos, hogy csak sodródó, céltalan falevéllé válsz. Istentől kapott hivatásodban, munkádban melyet Isten rád bízott, megszentelődhetsz, megtisztulhatsz és megtapasztalhatod, hogy milyen édes és gyönyörűséges már itt ezen a földön a szeretet útján járni.
Lehet, hogy a feladataid, mint óriási malomkövek megőrölnek, de ne félj, mert a mindennapok tüzében Krisztust hordozó kenyérré válsz...

Szeretettel bátorítlak, az adventi csendben: te is tedd a magad két gerléjét az oltárra!

Testvéri szeretettel, Cs.t.

2011. november 6., vasárnap

William Blake - Az ártatlanság jövendölései (részlet)

AZ ÁRTATLANSÁG JÖVENDÖLÉSEI

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.
...

William Blake - A POKOL KÖZMONDÁSAI (idézetek)

Akinek az arca nem ad fényességet: sohase lesz csillag.
A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.
A Bolondság perceit kiméri az óra, de nincs óra, mely a Bölcsesség perceit megmérje.
Csak az a táplálék egészséges, amelyet háló és tőr nélkül szereztünk.
A legfenségesebb cselekedet: másvalakit magad eleibe tenni.
Ha a bolond következetes maradna a bolondságban: bölcs lenne.
Egyetlen gondolat betölti a végtelenséget.
Légy mindig kész kimondani a gondolatodat: és minden aljas ember kerülni fog.
Minden, amit el lehet hinni: egy kép az igazságról.
Az, aki eltűrte, hogy fölékerekedj: jól ismer.
Ahogy az eke megindul a szóra: úgy hallgat az Isten az imára.
Álló víztől mérget várhatsz.
 
Nem tudhatod, mi elég, míg nem ismered azt, ami több az elégnél.

Igazságot nem lehet mondani úgy, hogy megértsék és mégse higgyék el.
... Az emberek pedig megfeledkeztek arról, hogy minden istenség az emberi szívben lakozik.

Rabindranáth Tagore - idézet gyermekekről

Minden megszületett gyermek bizonyíték arra, hogy Isten még nem mondott le az emberi lényekről.