József Attila: ISTENEM

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged, 
segítenék kiabálni néked. 
  
Hogyha meg szántóvető lennél, 
segítenék akkor is mindennél. 
A lovaidat is szeretném 
és szépen, okosan vezetném. 
  
Vagy inkább ekeszarvat fogva 
szántanék én is nyomodba, 
a szikre figyelnék, hogy ottan 
a vasat még mélyebben nyomjam. 
  
Ha csősz volnál, hogy óvd a sarját 
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád, 
velem azt soha meg nem unnád. 
  
Ha nevetnél, én is örülnék, 
vacsora után melléd ülnék, 
pipámat egy kicsit elkérnéd 
s én hosszan, mindent elbeszélnék.