Azt kérem Tőled Istenem,
Mi az enyém már; a birtokomban van,
Csak káprázat ül nehéz pilláimon,
S látom már fénylő Önmagam.
Az álmok, a vágyak még visszahúznak,
Néha még félelem gyötör, s esztelen harag.
De már értem szívem boldog dobbanását,
A felkelő Nap hazahívogat.
Adj erőt, adj időt, adj erős tutajt nekem,
Hogy átkeljek a zúgó, tajtékzó tengeren
Örök hazámba, a Tiszta Létbe,
Hol vár az Igazság örök Zenéje.
Feloldódok benne; Önmagamban,
Mint örökkön létező fénysugár a Napban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése