Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány. És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma. A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik: a becsület becsületet vonz; a szelídség tompítja a dühöt; a bátorság tettre buzdítja a halvérűt; a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmerőt; a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót; az érdeklődés felpezsdíti az érzéketlent; az adakozó példát mutat a fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak.
Élj te is a lélek tudása – a szív bölcsessége szerint!
Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről. S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, mégis csupán álmaikban térnek le róla. De te tudd: a szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, az okos belátást és a jó szívet. Tiszta gondolkodás, őszinte, igazlelkü beszéd, tartozkodás és önuralom, kevés szó, szeretetteljes szív – nagy erények, melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése