2009. július 23., csütörtök

Paulo Coelho - Az alkimista (részlet)

...amikor Narcissus meghalt, előjöttek az oreádok, az erdő tündérei, és látták, hogy a forrás édesvizű kis tava sós könnyek kelyhévé változott.- Miért sírsz? - kérdezték az oreádok.- Narcissus miatt - felelte a forrás.- Ó, nem vagyunk meglepve, hogy gyászolod Narcissust - folytatták az oreádok. - Hiszen mi is mindannyian kábultan követtük őt, amerre csak járt az erdőben, de egyedül te csodálhattad meg a szépségét közelről.- Hogyhogy, Narcissus szép volt?- Ki tudná ezt nálad jobban? - döbbentek meg az oreádok. - Hiszen a te partodról hajolt a víztükröd fölé nap mint nap!A forrás egy ideig hallgatott, majd így szólt:- Narcissust siratom, de hogy szép volt, azt sosem vettem észre. Azért sírok, mert amikor fölém borulva rám vetette pillantását, láttam, hogyan tükröződik szemének mélyén az én szépségem.

Nincsenek megjegyzések: