2008. július 14., hétfő

A KERUBI VÁNDORBÓL

A rózsa nem kutat, virágzik, mert virágzik,
nem tud magáról és nem kérdez és nem vitázik.
Mindez játék, mit az istenség szava éltet:
saját magának ő gondolta ki a létet.
Mondják, mindene van, s koldus néki az ember:
jó, de hát mit akar az én szegény szívemmel?
Megállj! Hová rohansz? Tebenned van a menny,
másutt meg nem leled az Istent sohasem.
Imádkozunk: Uram, te döntesz, senki más –
s íme ő nem akar, ő örök hallgatás.
Ember, míg vágyod az Istent a hit tüzében,
addig az ereje még nem járt át egészen.
Istenhez a szív egyszerűen benyit;
ész és szellem soká vár, míg beengedik.
Egy menyasszonyi csók Istennek több lehet,
mint a sok munka, mely napszámért sírba megy.
Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod;
istenné, ha hiszed, földdé, ha azt imádod.
Angelus Silesius

Nincsenek megjegyzések: