BUDDHA

Buddhának lenni azt jelenti, elérni a „Megvilágosodás” állapotát. Sziddhártha Gautama elérte a megvilágosodást azután a dicsőséges éjszaka után, amiután legyőzte Márát, és az elméjét a 4 méreg megsemmisítése felé irányította, teljesen megszabadulva a paráznaság mérgétől, az élet szeretetének mérgétől (a ragaszkodástól), a hazugság mérgétől (a becsapás, a babona), és a tudatlanságétól (a négy szent igazság nem ismerésétől).
Gautamának a megvilágosodáshoz vezető folyamatát már ismerjük: A kényelmekről való lemondás, melyek úgy most, mint azokban az időkben, lekötve és elaltatva tartanak minket, mindig csak automatákként működve, az örömtől a szenvedés felé haladva, az élvezettől a fájdalom felé, a bölcsőtől a sír felé. A halálból az életbe való visszatérésig nem lépünk ki soha a születések és halálok fárasztó kerekéből, Szamszára kerekéből. Ő elhatározta, hogy kilép, és azt is, hogy megtanítja másoknak, hogyan lépjenek ki belőle. Felfedezte, hogy az, ami minket ide köt, ehhez az élethez, azok a vágyak, amiket a sokfajta aggregátumok keltenek, amelyeket önmagunkban hordunk. Csakis ezeket az aggregátumokat eldobva sikerülhet eljutnunk a nyugodt szív áldásához.

«Elengedhetetlen ezen aggregátumok megértését elérni a pszichénk megvilágosításához».

A psziché a fizikai testünknek a lelki része, ahová összegyűlnek, lassanként a vágyaink, furcsa entitásokat formálván, amik, mint rossz fiaink, folytonosan élelmet igényelnek, ahhoz, hogy megéljenek, felserkentvén ezáltal, hogy elfogyasszuk magukat a rossz tetteket, amiket első percben eszünkbe jutott megtenni.

Buddha látta ahogyan ugyanazokat a tetteket egyre ismételjük, élet élet után, önmagunkat saját rossz tetteink által börtönözve be. Mindezt anélkül tesszük, hogy fel tudnánk fogni a Lény igazi boldogságát, amely egy ember normális állapota, amikor eggyé vált a benső Buddhájával.

Úgyszintén tudjuk, ahhoz, hogy felébredjünk, a középúton kell megmaradjunk.

Sem élvezet, sem fájdalom, sem egy nagy öröm, sem egy nagy szomorúság … Mindig egyensúlyban. Ez, lassanként, megad egy egészséges és harmonikus elmét amely képes arra, hogy megértse a teljes egoista árnyat, egészen az elme legeldugottabb sötét sarkáig.

Buddha mindig azt mondta: «Keressétek a megvilágosulást, és a többit megkapjátok ráadásnak».

Amint láttuk, a legnagyobb ellensége a megvilágosulásnak, az Én … Az Én, ez a fatális csomó a lét folyamában, az élet szabad mozgásában.

Ha egyszer feloldottuk az Ént, vagy a pszichológiai aggregátumokat, ahogyan a tibetiek nevezik, lehetőség nyílik percről percre élni, és megtapasztalni a Valóságot.

A Buddhizmusban alapvető az, amit ők a négy szent igazságnak neveznek.
A NÉGY NEMES IGAZSÁG

Az Első Nemes Igazság az, hogy létezik a szenvedés, a betegség szenvedés, a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a halál szenvedés, a fájdalom és a kétségbe esés szenvedés, a kellemetlenséggel való kontaktus szenvedés, a beteljesületlen vágy szenvedés, az elme öt aggregátuma és a test, amely vágyakat ébreszt, mind szenvedések.

A Második Nemes Igazság az, hogy a szenvedés a vágyakból ered, ami az újjászületéseket okozza, és ezeket kíséri az érzéki öröm, a beteljesülést keresve, ezen a fizikai téren, és a másvilágon, az élvezetek hajhászásában, az újraszületésben, a megsemmisülésben.

A Harmadik Nemes Igazság az, hogy a szenvedés megszűnése, a vágy valódi hiánya, a teljes megsemmisítése ennek az élvhajhászásnak, ennek a megszületési vágynak, ennek a megszűnési vágynak, megszüntetni ennek a vágynak a befogadását okozza a fájdalom megszűnését.

A Negyedik Nemes Igazság az út, amely elvezet a szenvedés elhagyásához és megszűnéséhez, az út amely elvezet Márá kiűzéséhez és a Lény Végső Igazságának megtekintéséhez, és ennek következményeként a Legfelsőbb Határtalan Boldogsághoz.

Ez az út, Buddha szerint, nyolcrétű volt, a Nemes Nyolcrétű Ösvénynek lett elnevezve.

Ezt a nemes nyolcrétű ösvényt a maga nyolc pontjában kell végig járni, anélkül hogy egyet is elhanyagolnánk, csakis így változhat valaki Buddhává:

HELYES SZEMLÉLET.

A valóságnak megfelelően látni, miként létezik szenvedés, ennek az okát, a megszűnését, és a megszűnéséhez vezető utat.
HELYES GONDOLAT.
Szenzualitástól, rossz akarattól és durvaságtól mentes gondolat.
HELYES BESZÉD.
Hazugság, rágalmazás, durva beszéd és fecsegés elkerülése a beszédben.
HELYES CSELEKVÉS.
Gyilkosságot, lopást, házasságtörést, hazugságot és kártevést elkerülő magaviselet.
HELYES ÉLETMÓD.
Amikor a tanonc kerüli a romlott kereskedelmet (jóslás, kamatok, harci eszközök, élőlények, fertőző anyagok és mérgek),és kenyerét helyes és becsületes módon keresi.
HELYES ERŐFESZÍTÉS.
Az helyes erőfeszítéssel meggátoljuk a negatív gondolatokat és fejlesztjük a pozitívakat.
HELYES ÉBERSÉG.
Amikor a tanonc éberen él, és tudja, hogy a test, az érzelmek és a gondolatok mulandóak, és alá vannak vetve az elmúlásnak.
HELYES ELMÉLYEDÉS.
Az elmefókuszálása, légzésgyakorlatok, és különleges meditációk által.

A Buddhák csak az utat tanították. Mi magunk kell megtennünk az erőfeszítéseket.

Kerülni az erkölcsi sértéseket, jót tenni, és megtisztítani a saját szívünket: ez minden Buddha tanítása.

A Négy Nemes Igazságon való elmélkedés után, és az úton, amely oda visz, Buddha megmondja A SZÜNTELEN VISSZATÉRÉS 12 OKÁT, a szenvedés eredetét, vagy a magyarázatát annak, hogy miért születünk újra meg újra, ebben vagy más fajban.
Létezik a tudatlanság.
A tudatlanság meghatározza a mentális formákat.
A mentális formák meghatározzák a tudatot.
A tudat meghatározza az elmét és a testet.
Az elme és a test meghatározzák az érzékeket.
Az érzékek meghatározza a kapcsolatokat.
A kapcsolatok meghatározzák az érzeteket.
Az érzetek meghatározzák a vágyat.
A vágy meghatározza a ragaszkodást.
A ragaszkodás meghatározza a Lényhez való eljutást.
A Lényhez való eljutás meghatározza az újraszületést.
Az újraszületés meghatározza a pusztulást és a halált, és úgyszintén a szenvedést, az önsajnálatot, a fájdalmat és a reménytelenséget.